Szerintem egy kozmikus szuperhur futott vegig az univerzumon az osrobbanas utan, majd kisebb darabokra szakadt. Ezek lettek a galaxisok. Ezek felcsavarodtak, majd ujabb kisebb darabra szakadtak.

Ezt a "szetszakadast" el lehet kepzelni ugy is, hogy valojaban nem szakadtak szet, hanem atlognak egy masik dimenzioba.

A Világegyetem keletkezésének legelfogadottabb elmélete az Ősrobbanás. Ennek megfelelően a világegyetem észlelhető része kb. 15 milliárd évvel ezelőtt egy kis térrészbe volt összezsúfolva, majd valami miatt szétrobbant. Az elmélet bizonyítékának lehet tekinteni több észlelést, pl. a galaxisok távolodását, vagy a minden irányból egyforma intenzitással érkező maradék sugárzást.
A számítások szerint a robbanás pillanatában végtelen sűrűségű és végtelen nagy hőmérsékletű anyagenergia volt pontszerű térben összezsúfolva. 1 másodperc múlva a hőmérséklet kb. 10 millió Kelvin fokra csökkent, a részecskék többszörös átalakulása során kialakulnak a fotonok, elektronok és neutrínók. 3 perc múlva már kialakulnak a protonokból és a neutronokból az első atommagok, 300.000 év múlva pedig az első atomok. 1-2 milliárd év múlva megszületnek a galaxisok, 8 milliárd év múlva a Naprendszerünk, 15 milliárd év múlva pedig mi.
Ha az Ősrobbanás óta az idő függvényében ábrázoljuk a világegyetem hőmérsékletét vagy sűrűségét, egy olyan exponenciális görbét kapunk, ahol 0 időhöz végtelen nagy sűrűség tartozik, ami nagyon rövid idő alatt rohamosan csökken. A tér ma is tartó tágulása mellett a görbe majdnem vízszintesre szelídül. Ma még nem tudjuk, hogy a tágulás mindig tartani fog-e, vagy átvált összehúzódásra.
Az elméletnek van néhány támadható pontja. Az egyik, hogy a tér különböző irányaiban látunk 10-15 milliárd fényévnyi távolságban galaxisokat, amiknek a fénye az adott pontból nyilván 10-15 milliárd évvel ezelőtt indult el. De hogyan kerülhettek galaxisok néhány millió év alatt egymástól 20-30 milliárd fényévnyi távolságba ? Kicsit az is érthetetlen, hogy hogyan alakulhatott át az egész világegyetem anyaga a másodperc töredéke alatt először kvarkokká, majd elektronokká, protonokká és neutronokká. Szintén gyenge oldala az elméletnek, hogy nem tudjuk értelmezni a 0 másodpercet, és a mai elméletek sem tudják meghatározni az akkori viszonyokat. Az elmélet szerint szükségszerűen volt az időnek és a világegyetemnek keletkezési pillanata !
Eltűnnek a nehézségek, ha figyelembe vesszük azt, hogy az általános relativitáselmélet szerint az idő lassabban telik a nagyobb gravitációs térben. Ha a világegyetem fejlődését visszafelé nézzük, az egyre nagyobb anyagsűrűség egyre lassabban haladó időt jelent. Az előbbi görbe tehát úgy módosul, hogy a vízszintes időtengelyen nem lesz 0 pont, hanem negatív irányban haladva a beosztás exponenciálisan nő. A világegyetem sűrűsége nem egy exponenciálisan csökkenő görbe szerint változik, mert a robbanás pillanata a végtelenbe tolódik ki. Ahogyan csökkent a sűrűség, úgy gyorsult az idő múlása. Amit ma az első 1 másodpercnek gondolunk, az valójában végtelen hosszú ideig tartott.
Hasonló a helyzet, mint amikor távolról figyelünk egy olyan ürhajót, amelyik egy végtelenül nagy gravitációs terű bolygóra zuhan. Mi azt látjuk, hogy az ürhajó egyre gyorsulva közelít a bolygóhoz, majd a felszínbe csapódik. Ugyanakkor az ürhajós azt észleli, hogy a gravitációs tér növekedésével az ideje lassul, ezért egyre lassabban közelíti a bolygót és soha nem fogja elérni.
A mai ismeretünkkel számolva az Ősrobbanás 15 milliárd éve volt. Viszont a mindenkori idővel számolva a végtelenbe tolódik vissza. Így már érthető, hogy hogyan kerültek a távoli galaxisok olyan gyorsan a helyükre. Nem kell az idő keletkezését magyarázni.