Információ, kódolás, dekódolás, a gondolkodás létrejötte
A születés pillanatától kezdve a halálig folyamatosan tanulunk. A csecsemő a valóságot megtanulja érzékelni, még nem gondolkodik, információkat gyűjt, és szortíroz. Minden észleléskor felszabadul egy parányi mennyiségű kémiai anyag, amelyek mindegyike jellegzetes mintázattal rendelkezik.
A jobb pitvarkamrai csomóban a jelfogó részecske szerepét két szabad gluon biztosítja, amely súllyal és tömeggel nem rendelkezik, a „sötét anyag egyféle típusa, amely foton állapotban, mágneses tulajdonsága révén, vonzza a jeleket magához. A gluon, gömb alakú felületén, a kémiai anyagok parányi mennyisége, mintázatuknak megfelelően egymás tetejére tapadnak, mert az azonos mintázat, azonos sűrűséget is jelent. A minták az információ alapegységei.
Az információ begyűjtése, és megszilárdítása a mechanikus bevésés folyamatával egyenlő, még nem tekinthető logikus gondolkodásnak, csak a gondolkodási sémák alapjai. Minél több picinyke méretű minta rakódik egymás fölé, annál erőteljesebb lesz, ennek a „fénypecsétnek” a rajzolata. A gömbfelületen, minden irányába szakadatlanul nyomot hagy a vegyi részecskék rendezett formában történő áramlata. Ez a folyamat a kódolás.
Amikor beindul a gondolkodás, elektronok áramlanak a tudathoz, vagyis a gluonok által öngerjesztéses módon létrehozott, nano méretű „kódoló berendezéshez”. Az elektronok lökéshullámszerűen, először az agyban ingerületi hullámokat keltenek, a jobb és bal féltekéből, külön-külön kerülnek, egy-egy gluon kódolóra.
Amikor egy elektron odaér, nagy energiával neki ütődik a gluonnak ahhoz a részéhez, ahol, a neki megfelelő információs minta található, ebben a pillanatban, ki is hasítja a részecskéből azt a mintát, ami információs tartalmának megfelel, tulajdonképpen, az elektronnak ez a része alakjánál fogva hordozza az információt. Ez a folyamat a dekódolás.
Az elektron maradék részei, a szétszakadás következtében, újabb ütközéseken mennek keresztül, és teljesen öngerjesztéses módon súly és tömeg nélküli anyagot hoznak létre, amelyből az információs hálózat fejlődik. Ebben a hálózatban áramlanak az elektronokból kiszakadt minták, amelyek forma gazdagságuk által biztosíthatják az információ áramlásának zavartalanságát, hiszen keveredés nem jöhet létre.
A könnyebb érthetőség kedvéért, úgy kell elképzelni, mint egy gömb alakú „lyukasztó gépet,” amelynek felületén több milliárdnyi minta található, csak itt nem a gép dolgozik, hanem a minden irányból folyamatosan becsapódó elektronok biztosítják a „lyukasztást”.
A két gluonról, kétféle irányba történik az információ szállítása. A másik frekvencián is kell lennie, valamilyen mágneses jelfogónak. A levegőben lehet látni, hogy a csatornácskák, kis gömböcskékkel egyesülnek, ezek lehetnek az elosztó központok. Innét az információ egyrészt a háromdimenziós film létrehozásához kerülhet, másrészt oda, ahol az Univerzum földi irányítása történik.
A másik frekvencián található információt vevő gluon gömb felületére áramlanak az információt hordozó elektronok, ugyanolyan elrendezésben, mint az információt adó gluonon voltak, mintázatuk megfelel az adó gluon mintázatának, az emberi tudás és tapasztalat gyarapodásával egyre nagyobb mértékben telik meg a gömbfelület, egyre magasabb szintet ér el az információs elektron minták tömege.
A test halálakor az összes információ, vagyis az emberi tudat a vevő gluonhoz fog tartozni.
A hálózatban mehetnek végbe, a gondolkodási folyamatok, a kreativitási, a képzeleti műveletek, mivel itt van lehetőség a minták összekapcsolódásának számtalan variációjára, és minél több információval rendelkezik valaki, annál több kapcsolhatóságra, illeszthetőségre tesz szert a tudata. A képzeleti képek megjelenésekor a hálózati csatornák kinyílhatnak a háromdimenziós film irányába, és a gondolat a megfelelő háromdimenziós képkockával párosul.
Borongós időben, amikor nem esik, jól látható, hogy fejünket körbe veszi a hálózat, és amikor elfordítjuk valamerre, akkor a csatornácskák velünk együtt mozognak. (Kissé felfelé kell tekinteni.) Nyakunktól lefelé elvékonyodik, és valahol a test közepe táján eltűnik. Itt valahol vezet ki a szívből.
A kétdimenziós számítástechnikai rendszerben, hasonlóképpen történik minden. Mivel a szílicium, a grafit, kvarc, sűrű anyagok, sok gluont tartalmaznak, mágnesessége következtében bevonzzák a kevés gluont tartalmazó kisebb sűrűségű részecskéket. A processzorok anyagát is mágnesessé teszik, hogy a jeleket odavonzzák.
A különbség a kettő között az, hogy a kristályrácsban a glunok egymással kapcsolódnak, így elfoglalják a tér egyik dimenzióját, ezért kétdimenziós számítástechnikai rendszer jöhet létre.
A hálózat építés is hasonlóan a tér két irányába mehet végbe.
Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a számítógép gondolkodik a parancs erejéig, a fentiek alapján levonható az a következtetés, feleslegessé válik a digitális jelek alkalmazása. Gondolkodáskor, legyen az gép vagy ember, a felszabadult kémiai anyagok jellegzetes mintázatot hagynak a gluonok felületén, amelyek már eleve kódként működnek.
Ezt a zseniális öngerjesztéses kódolási technikát képtelenség felülmúlni.
Ez úton szeretném megköszönni, Önöknek, hogy pontokkal jutalmazták ténykedésemet, nagyon hálás vagyok érte, mivel, mert csak ebből tudom megállapítani, hogy egyetértenek velem.
Hatalmas köszönet Mindenkinek!
Folytatás következik!
