A bizonyítható Univerzum Keletkezésének Elmélete
A háromdimenziós tér úgy alakult ki, hogy az ürességben volt egy lyuk. Ezt a lyukat körbe vette az űr, tehát a lyuk képviselte az első dimenziót, a körülötte lévő űr a másodikat. A lyukon keresztül kiáramlott az űr, miközben impulzus keletkezett, létrehozva a harmadik dimenziót. Amikor az első impulzus keletkezett neki csapódott az előtte álló, a még kihasítatlan dimenzió falnak, feltorlódott, a második impulzussal összeütközött, és már elég impulzussal rendelkezett a tér hasítására, a maradék impulzus pedig összeütközött a következő impulzussal, ami folytatta a tér hasítását, és annyi impulzus felesleg állt rendelkezésre, ami egy fotont, vagyis a súly és tömeg nélküli anyag létrejöttét eredményezte. Az E = m x c2 képlet alapján, m = E x c2 a fénysebesség négyzetét létrehozva ütköznek az impulzusok, és súly és tömeg nélküli anyag keletkezik.
A fotonok egyre nagyobb mennyiségben keletkeztek, a keletkezett impulzus olyan erővel ütött egy – egy fotont egymásnak, hogy egyesültek, tehát tömeget nyertek, ezek a részecskék a Higgs bozonok, amelyek nem másak, mint a gluonok. Amikor a Higgs bozonok mennyisége elért egy bizonyos szintet egymásnak csapódtak, és újra kétfelé váltak. Azon a részükön ahol eredetileg összetapadtak, mágneses tulajdonságra tettek szert, kettéválásuk lehetőséget adott, hogy a fotonok egyik feléhez hozzá tapadhassanak, és biztosíthassa mágneses tulajdonságát.
A fotonok egy óriási gömbbe rendeződtek, úgy, hogy az egyik foton gluonmentes része, hozzátapadt a másik foton gluonos részéhez.
A fotonokon a gluonok, amelyek már tömeggel rendelkeztek, olyan nagymértékben voltak jelen az óriási foton – gluon gömbben, amíg egy hatalmas rezonáns robbanást eredményeztek. Ez a robbanás indította el, az Univerzum megszületését, kezdeti impulzust adva a további folyamatokhoz, amely az Univerzum szüntelen fejlődését okozza, a végezetéig.
A rezonáns robbanás tette lehetővé, hogy energia sorba rendeződjenek a fotonok, beindítva, a feketelyukak működését, amelyekben a c2 - nek megfelelő jobb spinű impulzussal ellátott kvantumok kerülnek a Napba a mi oldalunkon, a másik oldalon burkaikkal egymásba olvadt fotonok szintén ezzel az impulzussal, bal spínnel egy másik napot létrehozva.
A kvantumok az alagút elektron mikroszkópban tojás alakot mutatnak.
Az atomok és vegyületek keletkezését, már nem részletezem, mert a korábbi részekben már kifejtésre került.
Az élet keletkezésének foton elméleti alapjai
Két nagy energia szint már részletezésre került, az első a valódi tömeggel rendelkező részecskék létrejöttét biztosította, a másik a bozon világ kialakulását tette lehetővé.
A harmadik energia szintet, a legalacsonyabb impulzussal rendelkező fotonok képviselik.
Az energia sorba rendeződés itt is megtörtént, beindítva egy feketelyuk működést.
Ebben a feketelyukban egy – egy foton, egymás burkába hatoló foton párokat hozott létre, kilökődésük után a foton párok kapcsolódtak egymáshoz gluonos részükkel, a nem gluonos részhez. Az eredmény, az energiaháló, amely átszövi az egész Univerzumot. A hálóban a fotonok párosával jobbra pörögnek, ez biztosítja az energiáját.
Ebbe a hálóba kapcsolódnak az organizmusok, molekuláris szinten, egy foton nem gluonos része, a hálózat egyik fotonjának gluonos részéhez. Ezt úgy lehet elképzelni, mikor képződik egy magasabb szerveződésű szerves vegyület, minden molekulájának egy fotonját bedugja a konnektorba, vagyis a gluonba, ha alkalmas az önálló működésre, kész az élőlény, saját életre kel. Minden szerveződés egyszerre indult, csak az egyszerű kialakulása kevesebb időt vett igénybe, a legbonyolultabb viszont évmilliárdokba telt.
.
Amikor az emberi test tömegének energia ellátása leáll, vagyis meghal, az eredeti foton test továbbra is be van dugva a konnektorba, tehát működőképes, amíg az eredeti, feketelyukban nyert impulzus ki nem alszik.
Az energiaháló információs hálóként is viselkedik, mivel a galaxisokat, úgy tartja össze, hogy ne csússzanak szét, ha távolodni kezd, azonnal visszahúzza, mert a fotonokat, a gluonok nem engedik el, a vonzásuk megfékezi a galaxis bolygóinak külön utakon való kószálását
