A mozgás érzékelő készülékről, avagy fotocella – e, a fotocella?
Ha egy mozgásérzékelővel ellátott nyílászáró felé közeledünk, az ajtó automatikusan kinyílik.
Ilyenkor a mozgásérzékelő mágneses képessége révén magához vonzza a közeledő személy, felületéről kinyúló mágnes szálakat.
A vákuumozott, és nemesgázzal feltöltött „fotocellák” elektroncsöve mágnesesség elvén alapul. A vákuum hatására az emberek felületéről szabadon kinyúló mágnes szálak beszívódnak, a céziumra, ezáltal a cézium elektronjainak energiája megnövekszik, a megnövekedett energiával rendelkező elektronok rávonzódnak a szilíciumra. Innét kikerülve megnövekedett energia szintjük vezetődik a kapcsolóhoz.
A nemesgázos elektroncsövek hatásfoka azért jobb, mert a cézium atomok elektronjai, a mágnes fonalak által okozott energia növelésének következtében, elhagyják elektron pályáikat, megnövekedett energia szintjüket átadják a nemesgáz atomok elektronjainak, az emelt energia következtében a mágnes fonalakban lévő fotonok kisugároznak. A kisugárzás növeli az elektronok energia szintjét, aminek a következménye újabb foton kisugárzás. A folyamat addig tart, amíg rendelkezésre áll a nemes gáz. Az elektronok foto anódra érkezése - melynek anyaga, mágneses tulajdonsággal rendelkező szilícium, szelén, germánium – megnövekedett energia szinten történik. Az elektronoknak ez a megnövelt energiája működteti a nyitószerkezetet. Amikor a személy átment a bejáraton a mágneses fonalak lehúzódnak a céziumról, az ajtó ezért automatikusan zár. A foto katódot és anódot helyesebb lenne csak mágneses tulajdonságú anyagnak nevezni.
Ha a katódként és anódként használt elemeket fullerénnel bevont acéllemezre változtatjuk, és a katód felé eső üvegcső hátsó felületét is befullerénozzuk négyszeres nyitó – záró gyorsaságot produkálhatunk. A fullerén nagy mennyiségben tartalmaz lekötetlen mágnes fonalakat.
A személy áthaladása után rögtön bezár, és csak az ajtó elé lépésekor nyit ki, ezzel spórolhatunk a fűtés számlán.
A színérzékelés
A feketeszínű anyagok nagyon sok lekötetlen mágnes fonalat tartalmaznak. Amikor fény éri a feketét, a lekötetlen mágnes szálakra csapódik a plazma, amely a becsapódáskor elveszti többlet energiáját. Az anyagnak azon részei, ahol nem találhatók mágnes fonalak, visszatükröznek, mert a plazma nem tud rávonzódni ezekre a helyekre. Amikor feketének észlelünk egy tárgyat, a tárgy anyagának csak kis felületéről van fény visszaverődés, vagy úgy is fogalmazható, hogy a plazma megnövekedett energia szintjének következtében fellépő energia kisugárzás tovább folytatódik, a bevonzott plazma pedig elveszti energiáját.
Minél világosabb egy szín az anyaga annál kevesebb lekötetlen mágnes fonalat tartalmaz, annál kevesebb plazmát vonz magához, és annál nagyobb felületről érkezik visszatükrözés.
A fehér fényt származtató anyagok kevés lekötetlen mágnes fonalat tartalmaznak, ezért a plazma bevonzás is alacsony szintű, nagy felületen tükröznek vissza, ezért látjuk fehérnek a fehéret.
Az áttetsző anyagok, pl. gyémánt, üveg, nem rendelkeznek lekötetlen mágnes szálakkal, plazma bevonzás nincs, egész felületükön visszaverik a fényt, vagyis a plazma nem képes bevonzódni.
A fentiekből kitűnik, hogy az élőlények esetében, a kezdetleges pontszemektől, az emberi szemig, mindenhol van színérzékelés. A szem, mint optikai készülék, szabad utat enged a plazmának, hogy a gluon gömböcske vonzáskörébe kerülhessen. A pupilla közepén egy parányi rés biztosítja a plazma bejutását, az üvegtest, csarnok víz, csapok és pálcikák irányítási funkciókat töltenek be. A nagyított kép az ideghártyán keletkezik.
Az anyagok lekötetlen mágnes szálai függvényében, a visszasugárzott plazma bejut a gluon gömbre, és a becsapódáskor veszti el megnövekedett energiáját, miniatűr színes képek keletkeznek. Mivel az anyagokról specifikus mennyiségben érkezik a plazma, a legkevesebb plazma gluon gömbre érkezésekor feketét, amikor a legnagyobb mennyiségben rakódik a kép parányi helyére, áttetszőt és fehér színt érzékelünk.
A lézeres játszadozások közepette, észrevettem, hogy domború tárgyak felületéről, a tárgy körvonalát követve, elhajlik a fényvisszaverődés. Tudom, hogy ez megint csak egy fizikai probléma, ezért tulajdonítanak a fénynek tömeget, és persze azért is, mert nem hatol keresztül a tárgyakon. A legújabb ismeretek birtokában, már tudom, hogy a Földbolygó mentén azért hajlik el a fénysugár, mert a Föld mágneses fonalai a plazmát magukhoz vonzzák, és a fénynyalábnak csak a Földtől távolabb eső zónái folytathatják további kisugárzásukat egyenes irányban.
Ha két lézerrel két oldalról egymásba irányítom a sugarakat, egyesülnek, kisugárzásuk ereje viszont megnő, dupla erősséggel világítanak. Ugyanez történik a Nap sugaraival is, ha két naprendszer határán találkoznak, egyesülnek, fényerejük pedig duplájára nő.
Az isteni részecske, a Higgs bozon, amelyet a vezető tudós társadalom, szinte már megszállottan kutat, nem más, mint a plazma, vagyis a kisugárzott foton, eredeti energia szintjén, amely a dimenzió falak összeomlásai során, illetve az Univerzum átmérőjével megegyező nagy kör lendítése után keletkezett, majd szerkezetet vett fel és ezzel megteremtődött a tömegnyerési folyamatokhoz szükséges keret.
Csak a kisugárzott nagy mennyiségben együtt levő plazmát tudjuk érzékelni, mert egyenként olyan picikék, hogy a legnagyobb nagyítású elektron mikroszkópok sem képesek kinagyítani.
A dimenzió falak összeomlása során mindegyikből egy parányi plazma pont keletkezett.
Hogyan lehet bizonyítani az élőlények mágneses alapon történő szerveződését?
1, Az alagút elektronmikroszkópba egy emberről, vagy állatról leválasztott bőrdarabkát helyezünk. A Földben található elemek közül bármelyik atomját, a mikroszkóp vákuumozott terébe juttatjuk. Ajánlatos több atommal kipróbálni. Ezután, az tapasztalható, hogy az atomok rávonzódnak a bőr felületére.
2, Ha egy bab növény leveles szárát, legalább negyvenszer, vagy még többször erőteljes mozdulatokkal meglengetjük, és ezt egy fullerénel bevont lemez közelébe végezzük, hamarosan a felületéről mágnes fonalak fognak átvonzódni a fullerénnel bevont lemezre.
A lemezt ezután egy babszem közvetlen közelébe helyezzük, kis idő elteltével egy mágnes szál vége bevonzódik a babszem központi részében található gluonra. A bevonzódást követően azonnal megkezdődik a bab genetikai, kvark állományának, átmásolása, illetve átvonzódása az általunk bejutatott mágnes fonálra. Egy fél óra alatt megtörténik a másolódás, de a biztos siker érdekében inkább egy óra legyen a várakozási idő. Az átvonzódás befejeztével, a kísérleti fullarénes lemezünket tápoldatba helyezzük, amely tartalmazza a bab számára szükséges összes tápanyagot.
Várunk egy hetet, és azt tapasztaljuk, egy bab növény megkezdte a fejlődését.
3, Ha fullerénnel bevont lemezt a fejünk felé helyezünk, hajunk az ég felé fog állni.
4, Az ember két lábon való járását, de az állatok stabil mozgását is a mágnesesség teszi lehetővé. Az emberek és állatok felületéről a mozgás következtében lelógó mágnes fonalak kapcsolatba lépnek a Föld mágnes fonalaival. A mágnes fonalak gluonos részei kapcsolódnak a fotonok nem gluonos részeivel.
A fonalak megnyúlása követi a test mozgását, másrészt stabilan a földön tartják.
A talpunk nagy felületének mágnes fonalai szorosan kapcsolódnak a Föld felületén túlnyúló mágnes fonalakhoz, ezért biztonságosan tudunk két lábon közlekedni. Minél nagyobb felületen érintkezik egy élőlény teste a földdel, annál stabilabb a kapcsolat, mert a nagy felületen, a mágnes fonalak mennyisége is több, vonzásos kapcsolatuk erőteljesebb, a stabilitás nagyobb. Így van ez a tárgyak estében is.
A mágnesesség az élőlények megtelepedése szempontjából szükséges, de nem elégséges feltétel, a légköri nyomás értékének is az élet számára kedvezőnek kell lennie. A mágneses vonzás és a légköri nyomás értékének életre való hatása egybehangoltan kell hogy megfeleljen.
5, Bizonyítékként sorolnám még az emberi test felületéhez tapasztható tárgyakat. Evőeszközök, kávéscsésze alátétek, magam is sokszor kipróbáltam, és elég stabilan rögzültek homlokomhoz, mellkasomhoz. A mágnes emberként ismert televíziós szereplő bizonyára, sűrű, nagy tömegű izomzattal rendelkezik, mágnes fonalai is sokszorosa lehet egy átlagos emberének.
Az Univerzumban az élet kialakulásának lehetősége ott teremtődött meg, ahol a légkört alkotó
atomok, nem rendelkeztek mágneses hatással az élőlényre. A Föld élővilága, és a légkört alkotó összetevők nem lépnek mágneses kölcsönhatásba egymással. Szabadon áramolhatnak a testbe, és abból ki a külvilágba, a légzés, beszívó – kipréselő működése biztosítja az áramoltatást. A növényeknél az ozmózis ugyanezt a célt szolgálja.
Azokon a bolygókon nem teremtődött élet, ahol olyan légkör keletkezett, amely az élet kialakulása szempontjából nem volt semleges, vagyis minden összetevője mágneses hatással bírt az élőlények számára, ezért lehetősége sem adódott a felépülésre.
Légkörünk atomjai egymással, és a Földdel is mágneses vonzásos kapcsolatban állnak, ezért nem tud elillanni, amíg a Föld vas magjának, és köpenyének forgása, mágneses teret generál.
A légkört alkotó atomok elektronjainak gluonos részei vonzásos kapcsolatot teremtenek más atomok elektronjainak nem gluonos részeivel. Ezen kívül a kétszáz méterenként előforduló mágneses erővonalakkal is vonzásos kapcsolatba kerülnek. Az erővonalakban található fotonok nem gluonos részei az elektronok gluonos részeivel, illetve az erővonalak glounjaival az elektronok nem gluonos részei teremtenek kapcsolatot.
Ilyen módon az erővonalak minden irányból magukhoz kötik a légkört alkotó, velük érintkező összes atomot, megerősítve a légkör állandóságát.
