Ekkora aljasságot a világ még nem látott, nyolc éve pofázok az igazi tudományról, hogy amit a tudósok űznek tudomány gyanánt, az mind csak a saját öncélú kis érdekeik érvényesítése, miközben hagyják elpusztulni a világot. Nemcsak ők, hanem minden arra hívatott személy, akiknek kötelességük lenne megvédeni az emberiség életét.
Fél év múlva bekövetkezik a katasztrófa, és ezek a rongy emberek ölbe tett kézzel várják a fejleményeket, illetve remegve ülnek a babérjaikon, hogy ki ne tudódjon az igazság.
Azok az emberek, akik tudnak erről az ügyről, a legtöbbjük szintén inkább elfelejtenék az egészet, mert sérti az érdekeiket. Csak aztán meg ne bánják, ha üt az utolsó óra és már nincs mit tenni, nincs választási lehetőség, csak várni a halált, ami nem lesz kellemes érzés. Először a kihűlést kell megúszni, esetleg, ha ezt a halálnemet túl is éli valaki, akkor az árvizek okozta veszélyekkel kell megharcolni, majd az éhen halás ellen kell tervet készíteni, olyan körülmények között, ahol még az élelmiszer raktárakat is elárassza a víz, a házi állatok és termesztett növények eltűnnek a víz alatt. Az újratermelés sem kezdődhet meg egy jó darabig, hogy miért nem, kitalálni nem nehéz. Ha még ezeket is megússzák, a járványok támadása befejezheti a piszkos munkát.
A katasztrófa után marad három milliárd ember a Földön, azok menekülnek meg, akik saját maguknak biztosítani tudják a fűtést, és magasabb domborzatú területeken laknak. Mivel az északi és déli félgömbön egyszerre zuhan a hőmérséklet mínusz húsz fok alá, és hat héten keresztül teljes gőzzel kellene fűteni, ezt az energiamennyiséget a központosított energiarendszer kapacitása nem bírja.
A katasztrófa utáni állapotokat a túlélőknek kell majd helyrehozni, én magamnak én inkább a halált kívánnám, mint ilyen körülmények között folytassam az életem, és látástól-vakulásig, dolgozhassak, csak azért, hogy ne haljak éhen. Ott már nem lesz főnök és beosztott, aki nem dolgozik rendesen, egyforma munkatempóban, azt meglincselik. Nem lesz élősködés, ilyen körülmények között csak a „farkastörvények” működnek. Buta, az, aki azt, hiszi, hogy ő majd ott folytatja, ahol abbahagyta.
Gondolják meg nagyon jól, hogyan döntenek, és vállalják a döntéseik következményit.
Még mindig van esély visszafordítani a folyamatot, ha két hónapon belül elvégzik a sarkvidékek jegesítését, úgy, ahogy az előző részben már leírtam.
Pontosabb információért forduljanak a 0.1 hullámhosszon élő emberekhez, a kapcsolatfelvétel legegyszerűbb módszerével. Az előző részben ezt is leírtam.
Mindenki gondolja végig, miben tud segíteni, és ne várjon a másikra, mert itt most az egyszeri emberek mind azt gondolják, hogy majd valaki más megoldja. Jellemző az emberiség mentális állapotára, hogy mindenki mástól vár mindent, az egyén kihúzza magát a felelősségvállalás alól, holott mindenki egyformán részese lesz a katasztrófának.
A világ elit uralkodói inkább elpusztulnak, minthogy ezek a dolgok kiderüljenek.
És tudják mitől félnek a legjobban? Hogy nekik is ugyanúgy dolgozni kell majd, mint Önöknek, és nem szívhatják a mások vérét, és nem lesznek kiváltságosok. Védik ezt a mocskos rendszert, inkább haljon meg az egész világ, csak a rendszer biztosította kiváltságok megmaradjanak.
Figyelmeztetem Önöket, ha bekövetkezik a katasztrófa, csak saját magukat hibáztassák!
Nem lehetnek ennyire gyáva, megalkuvók, hogy még a másik hullámhosszon élő intelligens emberek segítségét is elutasítják. Annyi pénzt elszórnak feleslegesen, de a kapcsolatfelvétel eszközére már nem telik, inkább jöjjön a katasztrófa. Nem tudom már, sírjak, vagy röhögjek?
