A Napból kiinduló mágneses erőfonalak hosszának növekedésével, csökken a bolygók tömege és sűrűsége. Minél messzebb helyezkedik el egy bolygó a Naptól annál kisebb sűrűséggel rendelkezik, így a tömege is kisebb lesz. Az erőfonalak hossza határozza meg a bolygó keringési útvonalát, tengely körüli forgásának sebességét. Azonos hosszúságú erőfonal azonos energia szinteket határoz meg, ezért, ha azonos távolságra helyezkedik el más – más naprendszerekben keringő bolygó, az, azonos energia szinten működik, tehát minden fizikai és kémiai tulajdonságban megegyezőségeket képvisel. Ezért van, az, ha alkotnánk egy másik Földet, egy távolabbi naprendszerben, és a kvark mintákkal ellátott gluon gömböt, pontosan arra az energia szintű pályára helyeznénk, amin a Föld van, pontosan ugyanolyan másik Földet hoznánk létre, mint az eredeti. A tengely ferdesége is megegyező lesz, mert ezen a pályán a Föld dőlés szöge meghatározott. A Hold nincs hatással a tengelyferdeségre, tehát minden bolygó pálya magában hordozza a keringési síkot és a dőlés szöget is.
Szomszédos bolygónk a Mars, a felszíne nyolcada, tömege negyede a földinek. Jóval alacsonyabb energia szintű pályán kering, a mágneses vonzás a molekulák között gyenge, ezért a felszíne poros, homokos, porózus.
A vasmagjában a vas atomok egymással laza kapcsolatban állnak, ezért a szerkezete poros, és határozatlan formájú, negyede a földinek. A gyenge mágneses összetartó erő miatt, a bolygó képződés alkalmával, a vas atomok együttes jobbra pörgésüket nagyon gyenge energia szinten végezték, és a ráépülő következő anyagrétegződés még ennél is kisebb sűrűséggel ment végbe. Következményeként, nem jött létre foton kisugárzásokat produkáló súrlódás, amely, leszakíthatta, és energiával tölthette volna fel az elektronokat. Így nem következett be soha sem az elektronok energia szint növekedése, amelyek a fotonok kisugárzását eredményezhette volna, ezért soha nem volt magmája, és így a mágneses erővonalak létrejöttét nem indukálhatta. A mágneses erőpajzs hiánya meggátolt mindenfajta élet lehetőségének kifejlődését. Ezen az energia szinten, a vastól sűrűbb elemek hiányoznak, csak az ettől kevésbé sűrűk vannak jelen.
Mivel a felszíni sűrűsége laza állományú, ezért a termoszférában, az ultraibolya sugarak hatására keletkező oxigén és hidrogén, a felszínre érve egyesül vízzé, és a hideg miatt, azonnal megfagy és a felszíni réteg alá bukik. A kiszáradt folyómedreknek vélt csatornák, a felszíni alakzatok hajlataiban, a jég alábukásának zónái. Ahogy a jég keletkezik, rögtön le is süllyed, fokozatosan egymásra préselődve, egyre növelve a belső rész gömb alakú jégtömbjének kiterjedését, és a Mars bolygó méretét. A jég egyre jobban sajtolja össze a poros belső részeket, egyre nagyobb üregeket váj ki, ezért az a rész, ahol a jég áthalad, egyre barlangosabbá válik. A barlangok felett a felszín állandóan beszakadozik, a külső rész először hepehupássá válik. Ahol a folyamat már nagyon előre haladt, a terület egyenletesen mélyebbre kerül, a tudomány tengerek névvel illette ezeket. Ha kívülről haladunk a Mars felszíni részétől befelé, akkor kétszázmillió km poros marsi kéreg rész határol körül, ötven millió kilométer átmérőjű jéggömböt, amelynek nagysága folytonosan növekszik.
A nagy kialudt vulkánok, mint pl. az Olympus Mons, valójában a többirányú nagy marsi szelek által összehordott a felszínből származó porok óriási kupacai, amelyek egymás tetejére fagytak. Az Arc, amelyet civilizált lények alkotásainak tartanak, szintén szelek által egymásra halmozott és azonnal összefagyott porok keverékei. A szemet, az orrt, a szájat szintén az erősebb szelek vájták ki a hátságból.
A Marsnak soha nem volt vastag légköre, mivel a poros felszínből a Nap kisugárzott fotonjai, vagyis a plazma, nem tudott ehhez elegendő elektront leszakítani, energiával feltölteni. Az energia feltöltés – átadás folyamata olyan kis intenzitással megy végbe, hogy csak a feszíni részeken keletkeznek nagyon kis mértékben atomok, mint a széndioxid, nitrogén argon és minimális oxigén. Ezek azonban rögtön megfagynak, ezért borítja a sarkokat szénsav hó. A termoszférában keletkező oxigén és hidrogén sem a fotonok kisugárzása által generált, hanem a Napból érkező ultraibolya sugárzásoktól Ezért a Mars légköre instabil, mert hiányzik a légkörképződés során felépülő mágnes fonalas, és mágneses erővonalas megerősítés. A Napból kiinduló, a bolygó összecsomósodását okozó erőfonalon kívül más mágneses összetartó erővel nem rendelkezik, ezért a megtelepedésre is teljesen alkalmatlan.
A távoli jövő feladata a Mars megsemmisítése, amely akkorra már könnyen megoldhatóvá válik, mert a Föld élettartamát meghosszabbíthatjuk még tíz millió évvel. A jég megsemmisítése után a poros rész eltávozik az űrbe, és további problémát nem okoz.
A kéreglemez ütközések katasztrófájának lezajlása után, kétmillió év elteltével, újra birtokba vehető az emberi élet első megtelepedését biztosító Föld.
