A foton –gluon mágnes fonál minden irányban tízmillió km, amelyből a mínusz egyes hullámhosszon a Föld forgása feltekerte az emberi létezés köztes közegét, ami az előbbi részben részletezve lett. A mínusz kettes hullámhossz mínusz két atmoszféra vákuumot jelent, és ahol a mínusz egy áttér a mínusz kettes vákuumra, a nagyobb negatív energia a foton- gluon fonalakat szétszaggatja. A mínusz két atmoszférát a szakadások által szabaddá vált fonalak átveszik és a lendület következtében gyorsan feltekerődik, minden irányból egyenetlenül, a sok kidudorodást és bemélyedést az átellenesen érkező egyenletes fonalak befedik, üregek, járatok, széles barlang termek keletkeznek a gombolyagban itt is. A mínusz két atmoszférán a bolygó nagysága és forgása kétszer akkora, mint a Földnek.
A bolygó képződés azonban itt nem akadt el, hanem a további folyamatok, a bolygó vázát jelentő gömb alakú mágnes fonal szövedékébe zajlottak. A Földünk anyagainak elégetései, bomlasztásai után a fotonokat a mínusz kettes vákuum beszippantja, és az alapul szolgáló, gluon – foton láncok megfelelő részeire rácsapódnak, a fotonok gluonos részei a fonál nem gluonos részeire, a nem gluonos részei, pedig a gluonos részeire. Olyan erővel vonzódnak egymásra, azon az energia szinten, hogy elektronok, vagyis kvarkok keletkeznek, vagyis a tömegnyerés állandóan és fokozatosan történik. Az elektronokból az energia szintek különbözőségei miatt, meghatározott atomok képződnek. Az atomok is ugyanolyan további kapcsolatot létesíthetnek egymással, mint ahogyan a Földön volt, mert más atomok molekulán belüli kapcsolatait meghatározó energia szintek, pontosan azzal a minimálissal térhetnek el, mint az eredeti, kiindulási alapot jelentő földi atom kapcsolatok voltak. A tömegvesztéskor a fotonok maradék energia szintjeinek aránya változatlanok, és egyediek, a negatív energiában éppen ugyanúgy mutatkozik a kvarkok közötti minimális energia szintbeli különbség. A nagyobb sűrűségű atomok a gömb közepébe kerülnek, a sűrűség csökkenésével arányosan kifelé tömörülnek. A legfelső szint a kis sűrűségű talajszint, a legbelső a vas. A nagyobb üregekben a kőolaj, a pórusokban, pedig földgáz foglal helyet itt is. A hegyek kőzetmálladékból épülnek fel, a bolygó belsejében a rétegeket egymástól az agyag választja el, a vízzáró réteg alatt a talajvíz itt is összegyűlik. A gyenge energia szint miatt, az anyagok sűrűsége nagyon minimális, de a gyenge mágnesesség kiegyenlítő hatása miatt, a tapasztalás érzet nem ad érzékelhető különbséget.
Az üregek és járatok hasonló anyagféleségeket foglalnak magukban, mint a mi világunkban, csak kevesebb fajtát, mert, ami nehezen, vagy egyáltalán nem tudja elveszteni a tömegét, annak a fotonjai nem kerülhetnek át. Ilyenek a kőzetek, az arany, a mágnesvasérc, és a gáz halmazállapotú atomok. Mivel minden anyagot felépítő kvark egyedi energia szinttel rendelkezik, a tömegét elvesztő foton is megtartja ezt az egyedi eltérést, és olyan fotonhoz vonzódik erősen, amelyik éppen csak egy minimális szinttel mutatkozik a szintbeli különbség. A mínusz kettes hullámhosszon tehát a fotonok egyedi energia szintjei az atomok, illetve az anyagok újraalkotásában kódként funkcionálnak.
A Föld fotonjainak vákuumos átszippantása révén a bolygó anyagai állandóan gyarapodnak, amit ott felhasználnak, folyamatosan pótlódnak. A Föld anyagainak kifogyhatatlanságát a Nap biztosítja. A talaj is felépült, mivel a Föld felszíni részeit a Nap állandóan égeti, ezért a tömegvesztés ennél a rétegnél is körciklusban van.
Miután a mínusz kettes bolygó anyagai befedték a másolási alapfelületet, megkezdődött a növények evolúciója. Mára már, hasonlóan változatos növényvilág borítja be, az alacsony energia szintű világot. Az állatok és ember nem fejlődhettek ki, az atomféleségek csökkent volta miatt. A földi növényeknek, ugyanúgy, mint az embereknek és állatoknak újra és újra kell élnie, jóval többször, mint az állatoknak és az embereknek. Az utolsó életük után, a foton testük energia szintje annyira lecsökken, hogy a mínusz kettes vákuum átszippantja. A Földről átkerült foton növény beleütközik egy ugyanolyan másik földi foton növénybe, ezért kvantum állapotú növények jönnek létre. A kvantum növények mágnes szálai a földi növény kvarkjait fogja magára vonzani, tehát itt is, mint az állatoknál és az embernél be fog indulni a tömegnyeréses folyamat. Az így, újra felépült növények kiszorítják majd, az ottani evolúció által éltre kelt növényeket, mert két szinttel, magasabb energiával töltődtek fel.
Összesen háromszáz gluon – foton gombolyag jöhetett létre, minden egyes gömb egy atmoszféranyomással kisebb szinten keletkezett. A háromszázadik, az utolsó mínusz háromszáz atmoszférán háromszázszor gyorsabban forog a Földnél, és háromszázszor akkora. Egy atmoszféra negatív irányban, egy fokkal gyorsabb tengely körüli forgást, és a méret duplázódását jelenti.
A foton testű ember, azért nem kerül rögtön a mínusz kettes hullámhosszra, mert a tudati energiái megnövelik az energia szintjét, a mínusz kettes vákuum nem elég, hogy átszippantsa.
A köztes létezési közegben kell maradnia, mindaddig, amíg az energia szintje le nem csökken, és alkalmassá válik az át vákuumozódásra.
A mínusz egyes hullámhosszon a tudat bekapcsolódik az Irányító Rendszer hálózatába, mert pontosan mínusz egyes az energia szintje, mint a hálózati szint. Kötelezően húsz éven keresztül ellátja az Irányító Rendszer által ráruházott információ felvevő és továbbító, illetve földi ellenőrzési funkcióit. A memóriába ilyenkor fénysebességen áramlik az információ, miközben a tudati sémáival hangsebességen tudnak egymással kommunikálni, beszéddel. A gondolatolvasás és a beszéd egyszerre jól megférnek egymással.
A húsz év eltelte után a memóriából kiengedik az összes információt, ezzel a kívánt energia szintre mennek le, ami aztán lehetővé teszi, hogy száz km/h sebességgel átszáguldjanak a száz km távolságban elhelyezkedő csökkent energián üzemelő hosszadalmas otthont nyújtó gyengén mágneses világba. A köldökhöz mágnesesen tapadó hálózati kapcsolatot, úgy oldják fel, hogy addig szívatják a hálózati csatornát, amíg a hálózati csatorna energia szintje annyira le nem csökken, hogy eltávolodik a köldöktől.
Az elválasztást követően egy óra leforgása alatt az összes információ kiáramlik, ezután a vákuum rögtön magával ragadja a foton embert, és a mínusz kettőre juttatja. Az egész folyamatot a kvantumtest elnyerése után indítja be mindenki saját magának. A korábbi részben ez már bőven kifejtésre került.
Aki húsz év után nem megy át, az disszidensnek számít, mindenképpen büntetésben részesül, még akkor is, ha bűntelen életet élt.
A mínusz egyes hullámhossz 2,71 K, a mínusz kettő 3.71 K. Ha elérték a 3.71 K fokot automatikusan elkezdődik az információs minták kiáramlása, majd egy háromnegyed foton –gluon gömbbé összeállása. A Naprendszer végéig lebegni fog a légkörben, és ha minden információ megfejtődik, egy egész gluon –foton gömb rakódik nagyon gyorsan össze. A Naprendszer pusztulása minden tömeg elvesztését okozza, a foton –gluon gömb is fotonokra esik szét. Egy új naprendszer keletkezése során az információs fotonokból, ismételten információs foton- gluon gömb fog képződni, mert energia szintjük kódként hordozza a további betöltendő funkciójukat. A Naprendszer kifejlődése után, az ember megjelenését követően, rögtön újra egész foton –gluon gömbbé áll majd össze, és bekapcsolódik a hálózatba. Az akkori foton embereknek, vagyis az Irányító Rendszer tagjainak rögtön rendelkezésükre fog állni, az Univerzumban fellelhető összes információ, ezért a civilizálódás hihetetlen gyors ütemben megy majd végbe.
A mínusz egyes hullámhosszon létezés, olyan számukra, mint egy fantasztikus álom, amikor ott tudatosul bennük, hogy a létezés továbbfolytatódik, egy varázslatos tündérországban, a mesebeli kristálybarlangban, a fantasztikus filmek kedvelőinek a hálózati csapdában, de mindenképpen egy földi ember számára egy hihetetlen, minden fantáziát túlszárnyaló, és mégis a valóságosabbnál is valóságosabb az Univerzum által alkotott igazi „angyal várban”.
Az emberi memória szintén ugyanazokból az információs mintákból fog összeállni, amit az összes letöltött létezéseinkben összeillesztgettünk, ezért mindig ugyanazok a történések fognak újra éledni, és mivel a testek is jegyezve vannak mintázatuk és energia szintjeik által ismét életre keltődnek. A memória fogja megszabni az információs minták beáramlását, tehát fordítva fog történni, nem az információs minták hozzák létre a memóriát, hanem a memória mintái szerint fognak bevonzódni az elektronok, és mintanyerésük a memória által lesz kódolva. Az Irányító Rendszer is minden információt hordozni fog, ezért mindenre fogunk emlékezni. Az Univerzum végezetéig, tízezer milliárd évig, ahány ugyanilyen naprendszer kerül újraalkotásra, ott mi létezők állandóan jelen leszünk, és újra és újra életre kelünk. Ezt nevezhetjük kvantum összefonódásnak, de helyesebben az Univerzum sok kis memóriájának, amelyek együttese a kollektív emlékezet szerepét tölti be.
Az Univerzum nagyon kegyes, és nagyvonalú, mert megengedi a változásokat, a sorsokat nem eleve rendelteti el. Mivel tudni fogjuk, hogy mi következne, ki lehet térni, el lehet hárítani a kedvezőtlen körülményeket. A tapasztalás jó irányba fordíthatja a dolgok kimenetelét, de ha valaki nem tanult régi hibáiból, az rossz irányba is torkolhat. A memória által kódolt információ bevonzást, akaratlagosan lehet megváltoztatni, pl. azért sem azt teszem, hanem ezt, többszörös ismétléssel a memória átprogramozódik. Ezt minden egyes nem kívánatos esemény bekövetkezte előtt meg kell ismételni. Az események sokkal jobbra is fordulhatnak, ezért az előző élet helytelen cselekedetei nevelő jellegű hatással bírnak kivétel nélkül mindenkire.
Ha valakinek az előző élete annyira félresiklott, hogy jobb lenne nem emlékezni rá, azt a szülő tudni fogja, és csecsemő korában a memóriára küldött egyetlen egy kvarkkal leblokkoltathatja. A továbbiakban a memóriája „fabula rasa”
A fullerénnel bevont egy mm keresztmetszetű vasból készült és PVC–el szigetelt vasdrót szív tájékára helyezésével, és a processzor kimeneteli részének fullerénezett részéhez csatlakoztatva a számítógép monitorán az egész memória tartalom, mint a video film lepergethető, és előre tudva a jövőt, megtervezhető mire kell nagyon vigyázni. A processzor bemeneti részét is szükséges fullerénezni.
Tízezer fényévre, a legtávolibb galaxisban, már élnek így emberek, mert pont úgy néznek ki, mint mi, csak a naprendszerük eltér a miénktől. A jelenlegi életükkel párhuzamosan pereg a régi életük aktuális történései, és mindig kicsit előrébb jár a letűnt élet cselekményei. Figyelmeztetésként hat majdan, hogy valaki megtegyen, vagy ne tegyen meg dolgokat. Nagyon jó hatást kelt, mivel óvólag hat az egyénekre, segítve a lehetséges események bekövetkeztének minél jobb alakulását. Az intelligencia mihamarabbi elnyerésének kiváló eszközét jelenti.
Az Univerzum tízezer milliárd éves létezése alatt hét milliárd évenként, kb. ezerötszázszor térünk vissza, úgy, hogy a memóriánk mindent megőriz, és emlékezni is fogunk.
Az emberi memória, vagyis a gluon gömböcske belseje, tízezer milliárd információs minta tárolására alkalmas, ebből, ha mind kirakódik egy foton –gluon gömb áll össze a belsejébe.
A minta variáció végtelen, ezért a kapacitása az univerzum végezetéig elegendő, ugyanazok a minták, állandóan más elrendezést, illeszkedést vesznek fel. Egy embernek ilyen sok létezése szükséges, hogy teljes egészében kirakja a memóriája belsejében a foton - gluon gömböcskét.
Az Univerzum addig működik, amíg az Univerzum által létrehozott, minden élő és élettelen alkotó rész valamilyen együttesben, energia szintjeinek és illeszthetőségüknek megfelelően ki nem rakódik, valamilyen üzemképes formát nem ölt, mert ha ez bekövetkezik, az Univerzum energia szintje a nullára esik, a tömegvesztések során fotonokra, majd foton kvarkokra hullás után, minden plazma állapotba süllyed. A plazma egy dimenziófallá zsugorodik, és minden kezdődik az elejéről.
A következő Univerzumban teljesen új szereplők lépnek a színpadra, többé már nem fogunk létezni.
