Univerzum

Arról már volt szó, hogy a pozitív energia keletkezése megelőzi a negatív energiáét. A pozitív energián keletkező részecskék a tömörülésükkel nyomást állítanak elő. Az idők teltével azonban, az atomok tömegvesztésének eredményeként szabaddá váló elöregedett fotonok a megszerzett nyomáson, a görbült térben, a gömbalakhoz idomulva, ellentétes irányban, ezennel, jobbról balra kezdtek el vándorolni, úgy, hogy háromszázhatvan fokot írtak le. Az ellentétes irányú haladással a részecskék forgási iránya a kiindulási helyzetbe való visszaérkezéskor ellentétesre váltott, tehát balra pörgővé vált, ha a jobbos oldalról szemléljük. A tömegvesztés folyamatos, ezért a fotonok állandóan cirkulálnak. A balra pörgő fotonok halmaza szívó hatást gyakorol a jobbra pörgő részecskékre és az azokból felépülő alakzatokra. A részecskék mindig egy képzeletbeli kört írnak le, és mindig a kiindulási helyzetükbe érkeznek vissza, a pozitív energián működő szerkezetet felvett részecskékkel szemben. Mivel a legsűrűbben előforduló fotonok halmaza, a legtömörebb elrendezést felvett atomokhoz vonzódnak mágnesesen, a kisebb sűrűségűek viszont, a nekik megfelelő alacsonyabb mágneses vonzással rendelkező pozitív energián működő részekhez vonzódnak oda, tehát az eredeti elrendezésnek megfelelően érkeznek vissza, csak ellentétes irányú pörgéssel. A mi jobbos oldalunkról ezt az energiát vákuumnak érzékeljük, de az ebben a térben létező foton testű emberek nyomásnak élik meg, hiszen Őket alkotó fotonok jobbról balra pörögnek. A mi testünket alkotó összes elektron viszont balról jobbra forog, ezért mi szintén nyomás alatt érezzük magunkat. Ha közelítünk a másik balos világhoz, a mínusz egy és két atmoszféra a tömeges testet nem fogja beszippantani, mert legalább tíz atmoszféranyomás lenne ehhez szükséges, a magasabb energián üzemelő vákuum terek tőlünk távol, a tenger mélységével párhuzamban helyezkednek el, vagy a nagy sűrűséget képviselő belső maggal tartanak mágneses egyensúlyi állapotot.

Legegyszerűbben úgy kell elképzelni, ha képesek lennénk érzékelni mindkét teret, ahol a bal spinnel és jobb spinnel pörgő részecskék alkotta képződmények egyformán láthatóak lennének számunkra, akkor egy háromszor nagyobb Földet láthatnánk a jelenleg érzékelhetőnél. A két különböző hullámhosszon üzemelő térrészek szorosan egymás mellé ékelődnek be, azt látnánk, hogy a tengerek legmélyén, és a Föld magja mellett, szoros összeköttetésben deutérium óceánok foglalnak helyet, a kevésbé sűrű szárazföldekkel mágnes fonal tekervények biztosítanák az összeköttetést az óceánokkal. Mivel, képtelenek vagyunk a balos forgású részecskék alkotta világot érzékelni, látásunkból kimarad, és csak a jobbos forgású részecskék által felépített Univerzum részletére lehetséges rálátunk.

Megállapítható, hogy az Univerzum gömbüregébe foglalt tér legalább háromszázszor nagyobb az általunk érzékelhető tértől. A fekete lyukak túloldalán szintén léteznek balos naprendszerek, amelyekhez kétszer nagyobb bolygók alkotta jobbos világok tartoznak, ezért, és a nagy negatív energiákon működő terek, amelyek egészen háromszáz atmoszféra negatív energiáig léteznek, ezért csak a háromszázad részét láthatjuk a teljes Univerzumnak.

A balos foton világból könnyen átjuthatnak hozzánk a foton testtel rendelkező emberek, mivel a róluk készült filmből, testfigurákat vágnak ki, amelyeket magukra öltve szkafanderként használnak. Belebújva, jobbra 52/perc fordulatszámra pörgetik fel magukat két másodpercig, ez alatt az Őket alkotó fotonok forgásiránya is jobb irányba vált, ilyenkor szemük elől is eltűnik a megszokott mínusz egyes hullámhosszú világ, csak a jobbos részecskék alkotta térrészletet érzékelik, vagyis az általunk is megszokott tér képét.

Az emberek is átjuthatnak hasonló technikával, pozitronokból készült szkafanderben, bal irányba felpörgetve két másodpercen keresztül az 52 fordulat/perc sebességgel. A szkafander készítése pozitronokból nagyon is lehetséges! Viszont az Univerzum Irányító Rendszere, ezt még nagyon sokáig nem engedélyezi.