Először is egy porszívót kell alkalmassá tenni a negatív energia által keltett fagyhatás kivédésére. A burkolat belső és külső részét egyaránt két mm vastagon PVC –el majd teflon réteggel fedjük le, a végén pedig fullerénnel kenjük szintén két mm vastagon.
Szükségünk lesz egy húsz cm átmérőjű két cm keresztmetszetű négy méter hosszú autógumiból készült sima felületű csőre. A cső egyik vége a szívó részbe, másik vége a nyomó részbe pontosan légmentesen legyen illeszthető. A tökéletes légmentességet a cső bedugása után, a legminimálisabb rés elkerülése végett, folyékony PVC –el való kiöntéssel, és még egy teflon réteg rá vitelével érhetjük el.
A kifúvós és szívó részénél, olyan elzáró szerkezeteket kell kialakítani, hogy a cső elmozdítása nélkül nyitható és zárható legyen, napjainkban fotocellának nevezett készülék a legalkalmasabb a célra. A gumicsövet egy mm vastagon PVC – el szigeteljük, majd fullerénnel vonjuk be. A csőben keletkezett vákuum tér kivédésére, a nyomó résztől kezdődő két méteres szakaszt, teflonnal is bevonjuk.
A minden egyes réteggel ellátott csőre húsz db nyomásérzékelőt ragasztunk, kétkomponensű szilikon ragasztóval. A nyomásérzékelőket úgy kell kalibrálni, hogy mindegyik mínusz tíz atmoszféranyomástól plusz tíz atmoszféráig jelezzen. A nyomásmérők PVC-el, fullerénnel, és a vákuumos térre esők teflon rétegekkel is védve legyenek. A számlapot fedő üveg csakis hőálló lehet. A porszívó működtetése közben a cső húsz centiméteres szakaszaiként ugrik egy atmoszférát a nyomás, ezért minden húsz cm –es csőrészletre egy –egy nyomásmérőt kell ragasztani.
Az áramerősség változását a csőbe bejuttatott egy mm keresztmetszetű öt cm hosszúságú vasból készült vezetőkkel szemléltethetjük. Minden húsz cm –es szakaszba egyet – egyet vonzatunk be. A pontosan kijelölt hely felé egy vasdarabbal feldörzsölt mágnest helyezünk, és a vezetőként előkészített öt cm –es vasdrótot, amelyet kétkomponensű szilikon ragasztóval bekentünk, a cső légterében útjára engedünk. A feldörzsölt mágnes kívülről pontosan maga alá vonzza, a szilikon ragasztó pedig rögzíti arra a helyre belülről. Minden egyes kis vezetővel ezt a műveletet megismételjük.
Az áramló elektronok a vezetőkkel súrlódni fognak, a súrlódás következtében az elektronok energia szintje megnövekszik, amelyet a környező fotonok átvesznek, ezért kisugározódnak, vagyis elektromos kisülések következnek be. Minél nagyobb a nyomás annál nagyobb a kisugárzás, ezért egy atmoszféranyomás növekedés az áramerősséget is egy amperrel fogja megnövelni. Egy atmoszférához egy amperes áramerősség tartozik, két atmoszférához kettő, és így tovább.
Ha átlendül a negatív energia tartományába, a vákuumot és a negatív energiát nem a fotonok kisülései okozzák, hanem a pozitronok összetömörödései, mivel itt már az elektronok bal irányú forgást vesznek fel.
Az áramerősség mérését ebben az estben is húsz, mínusz tíz ampertől plusz tíz amperig kalibrált mérőműszerrel kell elvégezni és ragasztással a cső minden húsz centiméteres szakaszára rögzíteni. A mérőkészülékek a nyomásmérőkkel azonos szigetelésűek és tűzálló üvegborításúak legyenek, az ampermérő mutatója mágnesből készüljön.
A kísérletet kezdhetjük a szívócső bemeneti vagy a nyomócső bemeneti részének elzárásával egyaránt. Ha szívócsövet tartjuk zárt állapotban, pozitív energiás térből való kiindulás után nyerjük a negatív energián működő tér szemléltetését. A nyomócső zárt állapotánál, kiindulási helyzetként, a negatív energia keletkezése megelőzi a pozitívét.
Mindkét esetben tíz atmoszféráig mehetünk el, a pozitív és negatív tartományban egyaránt.
Ha mindent megfelelően szerkesztettünk össze, a nyomás és ampermérők egy egységnyi változásaikkal jelzik mind negatív és pozitív irányban a két tér fokozatos keletkezését, és egymásba való átmenetük folyamatosságát.
