A pozitív tér az elektronok pozitív energiáinak felszabadulásával majd fokozatos energiavesztésük által, nem a nulla energia tartalomra váltottak, hanem ellentétes előjelű energia szintre kerültek. Az elektronok összes pozitív energiájának lemerülésével fotonokra esnek szét, melyek rendelkeznek az eredeti impulzusaikkal. Ezek a maradék impulzusok nagyságrendje, a nagy erejű pozitív energiához képest csak a negatív tartományban mérhető.
A két energia mérték egymással pontosan ellentétes irányú, mivel a fotonok nagy tömegei egymásba való ütközéseik következtében bal irányú pörgést vesznek fel, csak ebbe az irányba képesek kitölteni az eredetileg rendelkezésre álló nulla atmoszférás teret, amelyet fokozatosan vákuumtérré formálnak át. A pozitív térben jobb irányba pörgő részecskék viszont jobbra vonzzák egymást, egyre beljebb, ezért a két ellentétes vonzásirány hatására, jól elhatárolódva egymástól, két élesen elkülönülő térrészekké váltak.
A két teret öt mm- s nulla atmoszférás sáv választja el egymástól. Ebben a sávban érvényesül a két tér egymásra gyakorolt mágneses taszító hatása. Az öt mm-s sáv a mágneses kiegyenlítés funkcióját tölti be.