Amikor először kezemben tartottam az ingát, csak annyit tudtam róla, hogy körözéssel és vízszintes lengéssel jelez, igent és nemet. A radiesztéziáról csak a későbbikben szereztem tudomást, miszerint, az inga jelzéseit földsugárzások irányítják. Nagyon meghökkentő megállapításnak tartottam, mivel én tudatlanságomnál fogva, az első perctől kezdve vígan kommunikáltam az ingát mozgató Magasabb Intelligenciával, Akiről akkor még nem tudtam semmit.
Na, de kérem hogyan lehetséges az, hogy egy buta földsugárzás, igenre és nemre kényszeríti a mi felettébb értelmes tudatunkat? Elgondolkodtatott, hogy egy értelem nélküli, földsugárzások által irányított ingát kérnek meg, hogy fényképek közül válogassa szét arccal lefordítva, külön a nőket és külön a férfiakat ábrázolókat.
A mínusz egyes hullámhosszon létező intelligens társaink szomorúan elfogadták ezt a helyzetet, és belekényszerültek egy olyan játékba, amelytől azt remélték, hogy a végső kimenetele, talán egy igazi felismerésre vezet, amely megvilágosodást vonja maga után, ezért az emberek által alkotott szabályok szerint belementek a kerestető feladványok inga jelzései által történő megoldásába. A kapcsolatot semmiképpen nem akarták elveszíteni, az egyetlen reményük az volt, hogy, ha türelmesen várnak, talán valaki közülük rájön, hogy igazából az inga egy kommunikációs eszköz, mivel nekik is szenvedést okozott, hogy a világ félre értelmezi, vagy tagadja a létezésüket. Emberi érzelmeik, szeretetük forrón él tovább teljes mivoltukban, nekik is óriási örömet szerezne, ha a földi kapcsok nem szakadnának meg véglegesen, hanem folytatódnának a barátság szintjén, az érzelmekkel átitatott régi összefonódások.
Mivel az ingát mozgató nagyon intelligens barátnőm, akiről még akkor nem tudtam, hogy ki Ő valójában, nem tudta teli torokból lekiabálni, hogy Panni vagyok, értsd már meg, hogy az emberek nem halnak meg, csak a tömegüktől búcsúznak el.
Szeretek biztos talajokon járni, nagy nehezen kiötlöttem a segítségével, hogy van másikféle bizonyosság is, aminek módját bárki kipróbálhatja, és soha többé nem fogja azt gondolni, hogy a saját tudata mozgatja az ingát.
A magasabb intelligenciával rendelkező barátnőmmel megegyeztünk, hogy tíz percen keresztül összezárt lábakkal, oldalamra simuló karokkal és kezekkel mozdulatlanul állok. A tíz perc leteltével, egyszer csak elkezdett a testem himbálózni, jobbra és balra, mint ha csak egy mutatója lennék egy olyan órának, vagy egy metronómnak, ami először jobbra üt, aztán balra és ez folyamatosan ismétlődik, amíg meg nem unom. Amikor már untam, akkor változott az irány és elölről hátra, hátulról előre járt a testem, mintha csak egy élő inga lennék. Az egész játék elandalított, félálomba rázuhantam az ágyamra és mély álomba merültem.
Ha lettek volna is valaha kételyeim az inga kommunikációs eszköz mivoltában, és egy felsőbb intelligencia létezésében, akkor biztosan azonnal szertefoszlottak volna. De soha nem kételkedtem, de mivel egy állítás igazsága, többféle bizonyítást igényel, és főleg, ha ez az állítás nagyon különleges, ezért a bizonyítása is nagyon extrém kell, hogy legyen.
Kedves „szkeptikus barátaim” itt a nagy lehetőség a hintázás kipróbálására, mivel az Irányító Rendszer minden tagja hajlandó az Őket ingán keresztül megkérőknek teljesíteni ezen óhaját.
De ebben a földöntúli eseményben való részvétel csak úgy teljes, ha tudhatjuk, hogy mi, is történik eközben a kulisszák mögött.
Amíg, mi türelmesen álldogálunk, a legmagasabb intelligenciára szert tett kommunikációs partnereink, akik ugyanolyan emberek, mint mi, csak nagyon könnyű és finomszerkezetű testben folytatják a létezés örömeit, mágnes fonál szövedékeket raknak ránk, kb. tíz kis gomolyagot. Szabad szemmel is jól látható, fekete, kb. egy mm- s egy kis gombolyag.
Egy minimális nagyságú elektromos kisüléssel aktiválják a gombolyagokat, hogy egymás felé vonzódjanak a fonalak, és hálóvá feszüljenek a testünk kontúrvonalait követve.
Amikor elkezdik a ringatást fotonokból, azaz a súly és tömeg nélküli anyagból álló kezeikkel elkezdik maguk felé húzni a mágnes fonalakat, a gluonos oldalaiknál fogva. A gluonok rátapadnak, ill. rávonzódnak a foton anyagból álló kezeikre, és a szövedék vonzásirányát követve az emberi test a mágneses vonzás hatására megdől. A mágnes fonál szövedék, az egész alakunkat, mint egy leheletnyi vékony pókhálószerű szövedék borítja be. A szövedék energia szintje magasabb, mint a testünké, ezért magához vonzza, és ahogy intelligens barátaink beljebb hajlítják a karjaikat, úgy dőlünk egyre jobban feléjük. Amikor karjaikat kifeszítik, finoman visszalendülünk eredeti helyzetünkbe, barátaink karmozgatásainak ütemében. A végén egy erőteljes mozdulattal lerázzák magukról a mágnes fonalakat, a rázás következtében a gluonok egyforma energia szintre lépnek a fotonokkal, és megszűnik a mágneses vonzáson alapuló kapcsolat.
Nagyon kellemes élmény, ne hagyják ki, és nem csak ezért, mert védettségre tehetnek szert.
A mágnes fonál gombolyagok állandó kísérők maradnak, amelyek vészhelyzet estén működésbe lépnek.
Mivel nagyon sokan pokolba kívánnak, ezért, ezek a jóakarók, a következő sorokat jó ha, tudomásul veszik, a többiek pedig fontolják meg, hogy szeretnének – e, állandó védelemben részesülni.
A mágnes gomolyagok rögtön aktiválódnak, ha pl. le akarnának lőni, mert mágneses erőtérként azonnal körbevesznek, és a felém süvítő golyó, magas gluon tartalmát és nagy energia szintjét, felém közeledve, érzékelik a gombolyagok és azonnal kifeszül a mágnes fonalháló. A mágnes fonalháló gluonos oldala kerül szembe a lövedék elektronjainak gluonos részével, ezért taszító hatás lép fel és lepattan a golyó.
A villám elektromos kisüléseinek nagy energiájú elektronjai, gluonos oldalaiknál fogva nagy sebességgel odavonzódva, szintén lepattannak, mivel a háló gluonos oldalai kitaszítják, és a testem kontúrvonalát követve, a mágnes szövedék gluonos oldalán keresztül haladva vezetődik a földbe, az emelt energia szinten lévő elektron áramlat.
Ha a kezembe áramot vezetnék, nem a kezembe menne, csak a mágnes fonál hálóba, a testemet és kezemet borító szövedéken keresztül átvezethetném egy másik fogyasztóba.
Ha fel szeretnének robbantani, az sem sikerülne, mivel a nagy energiájú elektronok gluonos oldaluknál fogva, lepattannának a védő mágneses erőtér hálójának gluonos oldalairól.
Ha fizikailag próbálnának bántalmazni, ebben az estben, az Univerzum Irányító Rendszerének hozzám rendelt tagja, aki, mint kiderült, egy nagyon kedves régi barátnőm, azonnali elektromos kisüléseket produkáltat, úgy, hogy a környezetemben lévő egyik foton energia szintjét megnöveli, amely emelt energiáját tovább adja, a mágnes fonalakból álló szövedéknek. A szövedék egyik elektronja átveszi, és továbbiakban láncreakciószerűen terjed fotonról, elektronra, és egy olyan energiájú elektromos kisülés következik be, amilyen energia befektetéssel történt a folyamat elindítása, de mindenképpen áramütést szenved el, a rossz szándékúan közelítő személy, vagy személyek.
Tűzvész esetén, a nagy hőhatás következtében a mágnes fonálháló gluonos részei átfordulnak és a fotonos oldalak kerülnek kívülre, úgy, mint a Földet védő mágnes pajzs estében. A fotonok visszasugározzák a lángok fotonjait, ezért sem a hő, sem a láng nem bánthatja a védelemben részesült személyt. Kisebb hőhatásokra azért ügyelni kell, megégethetjük főzéskor magunkat, mivel csak nagy erejű foton kisugárzások feszítik ki a mágnes fonál gombolyagokat.
Ha magasból esnék le, vagy egy zuhanó repülőgépben ülnék, és veszélyben lenne az életem, a Föld mágneses vonzó erejét, a mágnes fonalhálózatom gluonos részei, taszító hatásaiknál fogva annyira lecsökkentenék, hogy födet éréskor csak egy nagyobb rugózást éreznék, mintha Bungee jumpingozásban vettem volna részt.
Ha fogságba esnék, négy nap elteltével, a mágnes hálózat annyira kifeszül, hogy a zárka legkeskenyebb részét, amely feltételezés szerint egy ajtó, kipúposítja, majd kilyukasztja, amelyen át, könnyűszerrel kereket oldhatnék.
Ha élve eltemetnének, a mágnes fonal hálózat a koporsót, és az azt takaró földet is átfúrná, akkora rést készítene, hogy kényelmesen kimászhatnék, de öt napot türelmesen kellene várnom. A légzéshez szükséges oxigént a mágnes fonalakba belevonzódott molekulák biztosítanák a szabadulás pillanatáig.
Mindezek a folyamatok azért mennek végbe, mert a mágnes hálózat gluonos oldalai ellentétes irányt váltanak, átfordulnak a másik oldalra, amelyek így a belső oldalra kerülnek. A zárt térben az emberi testből kikerülő hőenergia, annyira megemeli a mágnes fonal gombolyagok energia szintjeit, hogy egyre jobban kifeszülnek, és a hálózati fotonok egyre erőteljesebben vonzódnak a fogva tartó környezet elektronjainak gluonos részeihez, majd rájuk vonzódnak. A zárka anyagában egyre beljebb haladva addig folytatják útjukat, amíg a szabad légkörbe nem érnek, és a légkör fotonjainak taszító hatása miatt mágnese egyensúlyi állapotba nem kerülnek, és fel nem gömbölyödnek.
A mágnes fonál gombolyagokkal ellátott egyéneknek nem kell aggódniuk a hirtelen szívleállás miatt sem. Ha leáll a szív, a mágnes fonál gombolyagok kifeszülnek, mivel gluonos részeik az energiáját elvesztett szív gluonos részeire vonzódnak. A szív gluonjainak energiacsökkenése indítja be a folyamatot, mivel ilyenkor a szív alacsonyabb energia szintre lecsökkent gluonjai vonzást fejtenek ki a nagyobb energia szinten lévő mágnes fonal hálózat gluonjaira, ebben az esetben nem taszítják egymást. A hálózati gluonok egyre jobban, a szív egész felületénél fogva, egyenletesen, maguk felé vonzzák, ezzel megemelik a szívizmot, amely mozzanat szívóhatást fejt ki a vérre, amely rögtön beáramlik a jobb pitvarba onnét a bal kamrába, tehát beindul a szívműködés, mintha, csak újraélesztésben részesült volna, csak sokkal kíméletesebben.
A szívműködés beindulása után a szívizmok felépítésében résztvevő gluonok egyforma energia szintre kerülnek a mágnes fonál hálózat gluojaival, ezért taszítani fogják egymást, a vonzódásos kapcsolatuk megszűnik, a hálózat leválik, majd feltekeredik.