A memória nyomása a foton testtel azonos, mínusz egy atmoszféra üresen. Az információs elektron minták mennyiségének növekedésével a memória energia szintje emelkedik. Tíz –tizenöt új testbe vonzódás szükséges, attól függően, hogy mennyi információ töltődött a memóriába egy- egy élethossz alatt. Amikor a memória energia szintje eléri a mínusz 0.3 atmoszféranyomást, a foton testet belső egyenletes szívó hatásánál fogva stabilan egyben tartja. Tehát a mínusz 0.3 atmoszférát előállító pozitív elektron minta mennyiségnél a foton test már nem oszlik szét, a memória a foton testtel együtt a mínusz egyes hullámhosszon tovább folytatja a létezést. Ezen a hullámhosszon a memória energia szintjének el kell érnie az egy atmoszféranyomást. Fokozatosan egy fél év alatt, az univerzális hálózatban lévő információs elektron minták „teleportációjával”a memória az egy atmoszféranyomás értékre lép. A teleportáció során nem az eredeti gondolatati minták kerülnek a memóriába, hanem egy teljesen ugyanolyan másik, mivel a memóriában már megtalálható gondolati elektron minták jó alapot nyújtanak a többi bevonzására. Minden minta energia szintje és formája által, mágnes fonalakkal magához tudja rántani a pontosan mellé illeszkedőt. Az illesztési műveletek addig tartanak, amíg a memória energia szintje egy atmoszféra lesz. Az egy atmoszféra elérése jelenti, hogy minden információ kirakásra került, amit idáig az Univerzum Irányító Rendszere megfejtett.
Ha a foton világból, már a foton ember át szeretne kerülni a mínusz kettes hullámhosszra, a memóriájából kiengedi az összes információt, ismét mínusz egy atmoszféranyomásra csökken a memória energia szintje, és ezek után a mínusz két atmoszféra magába szippantja. A memóriája teljesen üres lesz, de ez nem jelenti azt, hogy nem fog emlékezni semmire. A memória gömbfelületén lévő gondolkodási sémák megmaradnak, ezért nagy vonalakban a lényeges dolgok megőrződnek, de újra kell kezdeni a tanulást. A kvantum testtel sem lesz nehéz, majdnem ugyanolyan gyorsan áramlik be az információ, mint a foton testbe, és a memória energia szintje ott két atmoszféra.
Mínusz egyes hullámhosszon minden egyes élet újra felelevenedik, minden újra éles és eleven lesz, emlékezni fogunk teljes átéléssel, tudni fogjuk mindez velünk történt meg, és kíváncsiak leszünk, a letűnt korok összes történéseire és szereplőire. A régi idők szeretteit újra magunkhoz ölelhetjük, semmilyen kapcsolat nem válik hideggé, ezért a test halálával nem veszítünk el senkit, úgy is mondhatnánk, hogy hosszú utazásokra indultunk, ahonnan a hazatérés korszakokat hidal át. Az emlékezet a memória egész tartalmára vonatkozik, a foton testben újra előhívható, tartalmának újraélésével megvalósul saját történetünkön keresztül, az emberiség kezdeti stádiumától számított időutazás.
