A Nap modellezése
Gyárilag elkészítettünk egy 3,6m átmérőjű samotból kiöntött belül üres gömböt, amely 6 cm keresztmetszetű, amelyen egy 20cm-s átmérőjű kör alakú nyílás található. A kör nyílása a gömb nyugati belső oldalán legyen. Tartó szerkezetnek az asztali glóbuszoknál alkalmazottak megfelelnek, de legalább 6cm- s keresztmetszetű tömör fémváz szerkezetet kell konstruálni, nehéz vastalppal, a kibillenés elkerülése végett. A tengelyferdeség 78○ . A keletkezett óriási hő miatt a gömböt belülről bevonjuk 1cm vastagon fullerénnel, majd a 3cm – s kétkomponensű szilikon ragasztó rétegre, szintén 3cm vastag olvasztott teflont kenünk, majd 3cm vastagságban grafénnel fedjük. A gömb külső felületét szintén ugyanilyen sorrendben a rétegekkel ellátjuk.
A fotonok bejuttatásához, egy 20 cm átmérőjű, 2m hosszú mágnesvasércből készült cső szükséges, amely, a dugattyú szerepét fogja betölteni. A dugattyút és a hozzákapcsolódó elektromos vezetéket is befedjük minden fentebb leírt hőszigetelő réteggel, de a mágnes csőnél nagyon lényeges, hogy a fullerén réteget kihagyjuk. A mágnesvasérc mágnesessége egy energia szinttel alacsonyabb a fullerén energia szintjénél, ez biztosítja, hogy a fotonok a csőből bevonzódjanak a mesterséges nap belsejébe.
A cső dugattyú működését, úgy kell megoldani, hogy pontosan a lyukba illeszkedjen az energia közlése után. Százezer V feszültség percenkénti kisülésével mozgatjuk a dugattyút huszonnégy órán keresztül. Amikor a dugattyú csöve hátra lendül a fotonok bevonzódnak a mágnes csőbe nagy energiával, a sorozatos ütközések következtében a fotonok burkai egymásba hatolnak, és deutériumként érkeznek a mű napba, amikor a cső előre nyomul.
A százezer volt teljes kisugárzása egy fél percig tart, a dugattyú ilyenkor a nap utánzat bemeneti nyílásán helyezkedik el, majd a hirtelen energia veszteség egy fél méterrel hátrébb lendíti a dugattyút, amely körülmény teszi lehetővé az egész folyamat végbemenetelét.
Ez a félméteres szakasz elegendő, hogy újabb fotonok vonzódjanak a csőbe, és a maradék fél perc alatt megtelik a cső.
Ha letelt a 24 órás töltési idő, a lyukat azonnal, valamilyen szerkezet segítségével lefedjük, az előre samotból kiöntött pontosan a lyukba illeszkedő fedővel, amelyet már előre bevontunk a hőszigetelő rétegekkel. A hő és légmentesség biztosítása végett a széleket olvasztott teflonnal kiöntjük, szilikonnal, és grafénnal ezt is befedjük. Mivel már a kezdeti betöltési szakasztól folyamatosan emelkedik a hőmérséklet, a végére már eléri a Nap felszíni hőmérsékletét, az 5800 K –t, nagyon óvatosan kell minden mozzanatnál eljárni.
A mesterséges nap tengely körüli forgását is imitálni szükséges, ezért, ha már befejeződött a töltés és lezártuk a lyukat, beindítjuk a tengely körüli forgatást.
Kis napunk belső oldalán, vagyis nyugati középső résznél, szintén százezer voltos elektromos kisüléseket hozunk létre, huszonhat naponként egyet. Ezek az impulzusok fogják biztosítani 26 naponkénti egy millió fordulatot. A Nap huszonhat naponként tesz egy teljes fordulatot saját képzeletbeli tengelye körül, az egy millió fordulat per 26 nap, a kicsinyített nap és a Nap szögsebességbeli különbségeit pontos arányukban fejezi ki. Az elektromos kábeleket szintén védő rétegekkel látjuk el.
Az egész szerkezetet beindításra egy elhagyott sík területen állítjuk fel, legalább száz méteres körzetben lakatlan helyen. Legalább egy évig üzemelni, vagyis sütni fog a mesterséges napunk, hasonló látványt kelt majd, mint a valódi. Egy év elteltével, vörösen fog izzani, mint a vörös óriások csak kicsinyítve. Nem lesz belőle szupernóva, mert ehhez a két oldalán lyukat kellene vágni, hogy a hatalmas energiával rendelkező fotonok kinyomulhassanak rajta.
Nem ajánlatos kipróbálni, mert ugyanolyan gamma sugarak keletkeznek, mint a valódi szupernóvákban, és több ezer km távolságban is pusztító hatást okozhatnak.A tengelyt forgatni kell egy éven keresztül.
A folyamat leírása
A mágnes dugattyúban nagyon sok foton kerül egyszerre, amelyek a kisüléskor meglökődnek és egymásba ütköznek. Egy- egy foton egymás burkába hatol, deutérium keletkezik, és bejutnak a mesterséges napba. A nap belsejében az egyre nagyobb számban lévő deutériumok szintén nagy erejű ütközéseken mennek keresztül. Az egymással ütközők fuzionálnak, a mellettük pörgők pedig átveszik a fuzionálók megnövekedett energia szintjét, ezért kisugárzanak. Ezek a kisugárzások megnövelik az egész rendszer energia szintjét, ezért az elsődleges fúzió során keletkezett hidrogén atomok, további fúzióban vesznek részt, és hélium atomok keletkeznek.
A mesterséges nap kis mérete nem teszi lehetővé a további energia szintek növekedését, ezért csak hidrogén és hélium fog keletkezni. A Nap óriási mérete nyolc proton beépülésére alkalmas, ezért keletkezhetett nagyon sokféle atom.
Az igazi Napba a fekete lyukakból egymással összetapadt fotonok, vagyis kvantumok érkeznek, ezért a kvantumok rögtön fuzionálnak és azonnal hidrogén atom keletkezik.
A kvantumok belső alkotó részei, vagyis két foton fúziója következik be, a külső egy –egy foton pedig kisugárzik, ez is egy lényeges különbség a kísérleti nap és az igazi között.
A fekete lyuk másik oldalán létrejött Napot, azonban deutériumok fúziója hozta létre.
A mesterséges nap töltőrésének behelyező szerkezete
A kis napból kiáramló magas hőmérséklet miatt a töltőrés zárását ötven méteres távolságból célszerű megoldani. Egy olyan állványra tervezzük, amelyet egy nehéz vastalppal legalább egy méter mélyen betonozunk a talajba, és a réssel pontosan szemben helyezkedik el a záró fedél.
A záró fedőre, a többi réteget követően a teflont szilárd halmazállapotban rögzítjük, kétkomponensű szilikon ragasztóval, úgy, hogy miden oldalánál legalább 10 cm-el túlnyúljon.
Legyártatunk egy 50m-s teleszkópos rudat, amelynek minden tagja 4.166 m-s, tehát tizenkét részből tevődik össze, és 3 cm-el csökken az átmérője az első 2m- s taghoz képest.
A teleszkópos csövet 1cm keresztmetszetű acélból kell elkészíttetni, kívülről és belülről egyaránt fullerénnel kell bevonni. A cső tagjait egymáshoz fullerénezett acélrúgóval rögzítjük, amelyek 30 menetesek, 1cm – s keresztmetszetűek. A rúgó gyűrűi 3cm-s átmérővel rendelkezzenek. Minden cső mind két oldalánál a szélétől 2cm- re lyukat kell fúrni, majd elhelyezni bennük a rúgókat, és a rögzítésnél összehegeszteni.
A tartószerkezetre fullerénezett erős csavarokkal kell felszerelni. Úgy kell beállítani, hogy a legutolsó teleszkópos tag, amely a mesterséges nap felé a legelső ennek a zárt vége felülre kerüljön és erre kétkomponensű szilikon ragasztóval a fedelet rögzítjük. A fedél teflonos részével pontosan a kis nap résére irányuljon.
Az előkészületek befejezése után az első két méteres tagnak pontosan a középső részére egyetlen százezer voltos elektromos kisülést juttatunk.
A kisülés a kis nap résének fedelét pontosan olyan energiával juttatja a réshez, hogy erősen rányomja, de a samot anyag nem szenved károsodást.
A teflon a kis nap magas hőmérsékletétől azonnal ráolvad, ezután teljes lesz a hő és légvédelem.
A záró szerkezet visszajuttatását azok az elektronok indítják be, amelyeknek a mesterséges nap hőenergiája megnöveli az energia szintjét. A megnövekedett energiájú elektronok többlet energiáját a légkörben helyet foglaló fotonok átveszik, a kisugárzásukból felszabadult energiát újabb elektronok veszik fel, amelyek ismét fotonoknak adják át, ez a gyors láncreakció azonnal végig terjed a fullerénnel bevont csövekben, és pontosan elegendő, hogy visszakerüljenek az alaphelyzetbe.
Tehát a mesterséges nap hőenergiájával megnövelt elektronok energiája megfordítja az elektronok maradék energiájának haladási irányát, ezért visszafelé fognak áramlani a csőben.
Mire a kiindulási helyzetbe ér, az elektronok összes megnövekedett energiája felhasználódik, az eredeti szintre áll be, ezért újra a megszokott atommag körüli pályáikra térnek vissza.
A tengely körüli forgás beindítása hűtéssel
A beindításkor a hőmérséklet már közelíti az 5800 K-t, ezért legalább 50 – m távolságból kell megoldani. Az összes szigetelőréteggel ellátott és fullerénezett 28 cm átmérőjű és 50 m hosszú acélcsövet a mesterséges nap nyugati, belső középső részére irányítjuk, 100 atm nyomáson, folyékony nitrogénnel feltöltve, majd kilövünk egy acélkapszulába töltött fullerén adagot. Az acélkapszula szigeteletlen, beleillik a csőbe, és 3cm keresztmetszetű. A beérkezés pillanatában, a csövön keresztül indítjuk a százezer voltot. Huszonhat naponként, ugyanabban az időpontban ismételjük.
Az árapály – dagály jelenség az Univerzum Irányító Rendszere útmutatása alapján
A fentiek alapján könnyen belátható hogy a Hold és a Föld nem létesíthetett egymással vonzásos kapcsolatot, ezért a tengerjárást sem a Hold Földre gyakorolt hatása okozza, hanem a Nap. A Napból érkező kisugárzott fotonok a tengervíz, és a benne oldott só elektronjainak energia szintjét megnöveli, ezért leszakadnak pályáikról, és a víz kiterjeszkedik, megnő a térfogata és kilép a medréből. A nátrium klorid koncentráció miatt, sokkal több elektron képes az energia felvételre, mint az édes vizek, ezért a sós tengerek elhagyják medrüket.
A kisugárzott fotonok a víz felületén nagyrészt visszaverődnek, a kisugárzott energia nagy része azonban a sós víz felszínén lévő elektronoknak átadódik. A felszínen nagyon sok plazma ütközik egymással, nagy erővel, ezért újra szerkezetet vesznek fel, tömeget nyernek és fotonok keletkeznek.
Ezeket a fotonokat a kisugárzásból származó energia folyamatosan egyre beljebb löki a tengervízbe, egészen a fenékig haladnak le. A lefelé nyomulás közben, mivel a vízben nem tudnak kisugározódni, bevonzódnak az elektronok gluonos részeihez, illetve az elektronok nem gluonos részei a fotonok gluonos részeihez. A folyamat, az egész tenger minden irányú sűrű behálózását jelenti, négy órát vesz igénybe. Ez a dagály periódus négy óránként ismétlődik, a végén kezd elfogyni a fotonok kisugárzásából származó többlet energia, és megkezdődik az apály, melynek ciklusa alatt az összes megnövelt energia szint az eredetire esik vissza, majd kezdődik az egész elölről. A periódusok négy óránként váltakoznak.
A tengerjárások Nap által történő mágneses hatáson alapuló irányításának modell kísérlete
A Nap működésének bizonyítására felállított kísérletet érdemes egybehangoltan összekötni a tengerjárások Nap által történő irányítását szemléltető – bizonyító modellezéssel.
A mesterséges naptól ötven méter távolságban, ki kell alakítani egy tíz méter x tíz méteres talajból kivájt kicsinyített tengert utánzó medret. A lejtése a part felé 45○legyen. 5cm vastagságban tengeri homokot kell teríteni a fenékre és a partvonalra, legalább tíz méteres szélességben. A só koncentráció megegyező a valódi tengerével 3,5 %.
Ellentétes ütemben kezdjük a modellezést, tehát a töltés pontosan akkor fejeződjön be, amikor a tengereknél az apály kezdődik, kísérletünk a dagállyal fog indítani. Az elpárolgás következtében fellépő vízszint csökkenést folyamatosan pótolni szükséges.
Az előbb leírt modellezést és a korábbiakban bemutatott kísérleteket a végrehajtása előtt, tanácsos alaposan átkonzultálni az Univerzum Irányító Rendszerével, hogy zökkenőmentesen sikerüljön a kívánt eredményt produkálni.
