A legjobb elektrolitok a nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, a nátrium-hipoklorit és a sósav vizes oldatai. A hidrogénatomok az elektrolitok vizes oldatainak molekuláit könnyen széthasíthatják, mivel az oxigénatomok mágnes kötéseit a hidrogénatomok elektronjai széthasítják. A hidrogénatomok elektronja a pályáján keringve, az oxigénatomok kötéseibe, mint egy állandóan karikázva haladó körfűrész, beleütközik, és szétválasztja a molekulákat atomokká. Egyre több hidrogén és oxigén, és ezzel együtt egyre több fém atom válik szabaddá, és juthat az anódhoz és az katódhoz.
A katódként használt grafit nem pozitív pólusként működik, hanem a nagy sűrűsége következtében fellépő erős mágneses vonzás gyűjti magára a pozitív ionoknak titulált nátriumot és káliumot. Az atomoknak nincs töltése, hanem a sűrűbb fém atomok, az egyenáram hatására a sűrűbb és nagyobb mágnesességgel rendelkező katód felé áramlanak.
A kevésbé sűrű gáz atomok pedig az energia szintjüknek jobban megfelelő, gyengébb mágneses vonzással rendelkező vasból készült anód felé vándorolnak - amelynek szintén nincs pozitív töltése - és gázbuborékokat képezve a felszín fölé emelkednek, és onnan összegyűjthetők, és vízben elnyelethetők.
Az akkumulátorokban használt kénsav, mint elektrolit nem a legjobb hatásfokú, mivel folytonosan tölteni kell, mert az oxigén, és a kéndioxid folyamatosan eltávozik, és egy idő múlva a kénsav helyett víz marad a készülékben. Ráadásul a kéndioxid környezetszennyező. A sósav hatásfoka viszont kimeríthetetlen, mert az egyenáram hatására a hidrogénatomok a katódnál szabaddá válnak, az anódnál a klór atomok szabadulnak fel, de ha visszavezetjük mindkét atomféleséget, akkor egy folytonosan állandóan önmagát töltő akkumulátort nyerhetünk. Ezzel időt, pénzt spórolhatunk
