Könnyen belátható, hogy az Univerzum minden szögletében mérhető mágneses kölcsönhatás, mert ez idáig a kutatók még kimutathatóan, még csak mágnesességet mértek, gravitonokat pedig még soha nem észleltek, és ezért a hatásuk is csak feltételezett. Az Univerzum Irányító Rendszere útmutatása alapján a korábbi bejegyzésekben a mágnesesség keletkezése és hatása az Univerzum minden egyes alkotóelemére és folyamatára bőven kifejtésre került, a gravitonok pedig nem léteznek.
A következő idézet az Index tudomány online rovatában található:
„Kozmikus méretben igazolták dán asztrofizikusok Einstein relativitáselméletét, amely szerint egy objektum gravitációs tere meggörbíti körülötte a teret és az időt.
A fény energiát veszít, miközben kiszökik egy gravitációs mezőből. Minél erősebb a gravitációs mező, annál nagyobb a fény energiavesztése. Ennek eredményeként egy galaxis halmaz közepéből kibocsátott fotonoknak nagyobb energiát kell veszíteniük, mint a halmaz széléből kilépő fotonoknak, hiszen a galaxis halmaz közepén a legerősebb a gravitáció. Így a központból induló fény hullámhosszának is nagyobbnak kell lennie, mint a halmaz széléről indulónak, ez az úgynevezett vörös eltolódás a fény spektrumán belül.
Wojtak és csoportja egy 8 ezer galaxisból álló halmaz adatait gyűjtötte össze a Sloan Digital Survey használatával. Azt remélték, hogy a gravitációs vörös eltolódást megbízhatóbban észlelhetik azáltal, hogy nem egyedi galaxisok, hanem galaxis halmazok vörös eltolódási tulajdonságait tanulmányozzák.
Számításaikkal a kutatók megállapították, hogy a halmazokból érkező fény vörös eltolódásának aránya megfelelt annak, amit az általános relativitás elmélete megjósolt. Eredményüket a brit Nature tudományos magazinban szerdán ismertették.”
Az Univerzum Irányító Rendszerének válasza erre:
A pozitív terekben, így a galaxis halmazokban is, mindenhol egységesen kétszáznyolcvan – és kétszázhetvenezer km/s értékeken sugárzik a fény. Amikor kilép a pozitív térből a nulla atmoszféra értékkel rendelkező térbe, felgyorsul, háromszázezer km /s értéken fog haladni, amíg ismét elér egy pozitív energián üzemelő teret. A fény mínusz két atmoszféráig tud behatolni, a mínusz egy atmoszférán háromszázhúszezer km/s sebességgel, a mínusz két atmoszférán háromszáznegyvenezer km/s sebességgel fog száguldani.
A mínusz két atmoszférától alacsonyabb értékű terekbe nem képes behatolni.
A víz felületéről a kétszázhetvenezer km/s sebességű fényhullámok verődnek vissza, a tengerek és óceánok négyszáz méteres mélységéig a kétszáznyolcvanezer km/s sebességen haladó foton kisugárzások érhetnek le, innét, azonban visszaverődnek, mivel nagyobb nyomás értékkel rendelkező pozitív térbe nem képesek behatolni, mert nem elegendő az energia mennyiségük. Ebben a mélységben, a víz molekulák atomjainak elektronjaival ütköznek a plazma pontok, az ütközés következtében nyert energia teszi lehetővé, hogy újra szerkezetet vegyenek fel, fotonok keletkezhessenek, amelyek a víz elektronjaival ütközve, újra kisugárzanak és emelik az elektronok energia szintjeit, tehát melegszik a tenger vize.
Egy objektum gravitációs tere nem görbíti el a körülötte lévő teret, hanem a fény a mágnes hálózat görbülete mentén halad, mivel a hálózatban lévő elektronok és fotonok gluonos részeiknél fogva odavonzzák a kisugárzott fotonokat, vagyis a plazmát és a mágnes fonalakat bevilágítják. Minden egyes kis fénysugár mágnes fonalak által irányított fehér fény, a fény összes tartományát tartalmazza, mivel semmi nem töri meg a haladása közben, kivéve a szivárványt, ami a vízcseppeken megtörik, úgy viselkedik, mint egy többfényű lézer lámpa.
A galaxisok a nulla atmoszférás leghatalmasabb térben vannak beágyazódva, a fény gyors terjedésének sebességét csak ebben lehet megmérni, a vörös eltolódás mértékének észlelésére csak itt kínálkozik lehetőség. A pozitív tér nagy mágneses vonzással rendelkező mágnes hálózattal van beszőve, amelynek legyőzésére a kisugárzott fotonok több energiát használnak fel, mint a gyenge mágnesességgel rendelkező vákuumtérben terjedő foton kisugárzások.
A vákuum tér napja a pozitív tér napjának visszatükröződése, amely csak nagyon gyenge energiát sugároz vissza magából, viszont sokkal gyorsabban terjed, ezért a plazma becsapódások jóval erőteljesebbek, mint a mi pozitív terünkben, ezért sokkal nagyobb fényárban úszik a vákuum tér. A visszatükröződött nap a vákuum térben negatív energiát felhasználva, hideg fúzióval állítja elő az atomokat, majd az anyagfelhőkből, mágneses fonalakba ágyazódva, sűrűség szerinti elkülönüléssel létrehozva a mínusz kettes hullámhossz bolygóját. A bolygó képződéshez a negatív energia szintnek a mínusz két atmoszféranyomásig kell süllyedni
A vákuumtér energia ellátottsága elektronok összetömörödésével keletkezik, a köztük lévő fotonok gyenge kisugárzásokat produkálnak, de azon a mágnesességen, pontosan ugyanolyan hőérzetet idéz elő az ott lakók számára, mintha az a Földön keletkezett nagy energián üzemelő világban történne.
Az időt nem lehet összemosni a térrel, két különböző fogalom, egymás nélkül nem léteznek, egymással fej –fej mellett haladnak, de külön – külön. A korábbiakban már részletezve lett.
