Vegyünk egy hétköznapi példát, a víz fagyását. A víz molekulák atomjaiban keringő elektronokat a növekvő negatív energia egyre nagyobb erővel összetömöríti, ezért a víz, a hőmérséklet csökkenésével arányos mértékben, egyre kisebb térfogatot tölt be, és egyre nagyobb szilárdságot vesz fel. Amíg a pozitív energia növelésének hatása, az elektronok atommagjaiktól, egyre távolabbi pályákra kerülését váltja ki, a negatív energia növelésével egymáshoz is, és atommagjaikhoz is egyre közelebb kerülnek. A fagyás folyamata is energia felhasználást igényel, csak a negatív tartományban zajlik a folyamat. Egységnyi mennyiségű jégtömb fagyása és olvadása egyforma mennyiségű energia felhasználással történik, csak ellentétes előjellel.
A jégtáblák rianása a folyókon és tavakon, azért következik be, mert ahol megindul a folyamat, a jég felszíni részén kidudorodások, fodrozódás közbeni megszilárdulások mutatkoznak. Ezek a pontok magasabb energia szinten vannak, a befagyás többi részéhez képest, a pozitív energia hatása hamarább következik be, és feltüremkedések mentén olvadás kezdődik, az olvadásból származó víz elektronjai a megemelkedett energia mennyiségüket átadják a környező fotonoknak, amelyek ennek hatására kisugárzanak, a kisugárzások hőenergiája pedig tovább olvasztja a jeget. A folyamat addig zajlik, még be nem következik a rianás.
A vaslemez tartályban tárolt víz, megfagyása, azért repeszti szét a tartályt, mert a vas elektronjainak tömörödési folyamata gyorsabban megy végbe, és szorosabban egymás mellé kerülnek, mint a víz elektronjai. Ha valaki látott már víz fagyás hatására széthasadt lemeztartályt, nem kételkedik, hogy mekkora energiamennyiség szabadul fel ilyenkor, mivel a vas szétrepesztése igencsak nagy energia befektetést igényel, ha pozitív energiával történik. A negatív energia felhasználódása megegyezik a pozitív energia mennyiséggel, és ugyanaz a hatás következik be.
A folyékony nitrogénbe mártott rózsa kísérlet közismert, a törékenységét szintén a rózsa elektronjainak egymás közelébe húzódása okozza.
A fotonok szintén összetömörödnek a negatív energia hatására, megfigyelhető, hogy a légkörben jelenlévő fotonokból felépülő tudathálózat a téli hidegben keskenyebbre húzódik össze, és a gluon gömböcskék átmérői is csökkennek.
A negatív energia létét és erejét vákuum kamrában könnyen megszemlélhetjük.
Az abszolút nulla fokba helyezett üveg váza robbanásszerűen milliárdnyi fotonra hullik szét, az alkálifémek, az öntött vas, az, alumínium, cink, grafit, gyémánt a kövek ugyanezt a példát követik.
A vákuum kamrát üveggyapottal kell szigetelni belülről, mivel a felsorolt anyagok, nagy robbanással esnek szét fotonokra.
A higany szilárdságának eléréséhez mínusz háromszáz fokos negatív energia mennyiség befektetés szükséges.
A világűrben elhelyezkedő bolygók fotonokra való szétrobbanása, azért következik be, mert ha az összes pozitív energia szintjeiket elvesztik, a világűr negatív energiája veszi át az irányító funkciót. A mínusz 271 C○ hatalmas negatív energiát képvisel, megindítja a bolygók elektronjainak tömörödését, mivel 0.9 atmoszféranyomásig az energia hatásiránya még nem ellentétes irányt mutat, ezért a 0.9 atmoszféranyomásig pozitív irányban zajlik a folyamat. A mínusz egy atmoszféranyomás érték elérésénél irányt vált, a vákuum irányába fordul át, amelynek szívó ereje szétszívja, szétszaggatja egymástól az elektronokat alkotó fotonokat. A folyamat robbanásszerűen megy végbe.
A vákuumkamrában ugyanez a folyamat zajlik le.
Télen, a légkör negatív energia tartományba süllyedése estén, minél alacsonyabb értéket mutat a hőmérő, annál nagyobb légvételekre van szükség. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál jobban közelít a világűr klímájához, ezért egyre nagyobb vonzásos kapcsolatba kerülnek a légköri mágnes fonalak és az, azokhoz vonzódott légköri atomok a világűrbeli mágnes hálózattal, ezért a légkör kiterjeszkedik, és beljebb hatol a világűrbe.
A terjeszkedés a légköri oxigén atomokat is a világűr felé húzza, ezért a légköri oxigén atomok vesztenek sűrűségükből, ritkásabbá válik, ezért automatikusan nagyobbakat kell lélegeznünk, hogy a szokásos oxigén mennyiség a tüdőbe bejusson. Akaratlagosan nagyobb vákuumot kell előidéznünk, hogy több levegő jusson a tüdőbe.
Nem igaz tehát, az a mondás, hogy a téli oxigén dús levegő késztet a nagyobb légvételekre.
Nyáron tartalmazza a légkör a legtöbb oxigént, de mivel a meleg levegő energia szintje közelít az emberi test energia szintjéhez, gyakran megegyező vele, a mágneses kiegyenlítődés felé közelít, csökken a mágneses bevonzó képesség, mert minél nagyobb a test és a légkör energia szintjei közti különbség, annál nagyobb nyomással tódul a tüdőbe a levegő.
Ezért van az, hogy aki nyáron nem lélegzik nagyon mélyeket és gyakran, az rosszul lesz, mert a vér nem kap elég oxigént, anyagcsere nem tud végbe menni, végeredmény sokszor az újraélesztés, ritkábban a halál is bekövetkezhet.
