Amikor az Univerzum gömbürege kivájódott a plazma pontok által alkotott dimenziófalakból, az egész üreg plazmával telítődött. A plazma eloszlása, azonban egyenetlenül oszlik el a térben. A középső részekben sűrűbb, kifelé haladva egyre ritkább állományt képvisel. A plazma pontokat kizárólag a TV készülékeinkben láthatjuk, amikor nincs adás, sistergő sűrű pontokként jelennek meg a képernyőn. Az adó szilícium kristálya ilyenkor, mint jelfogó továbbra is működik, mert állandóan mágneses vonzódáson alapuló plazma becsapódások érik a kristályt. A plazma becsapódások olyan nagy erővel történnek, hogy újra szerkezetet vesznek fel és fotonok keletkeznek, ezért szakadatlanul megy végbe a szilícium kristállyal való ütközés, és foton keletkezés. Ez a zúgó – sistergő hang, a plazma becsapódások felerősített zaja. Adáskor miniatűr képek érkeznek az adó szilícium jelfogójára, a kristály szöget bezáró lapjainak megfelelő számban, a képek pedig azonnal a gluon gömböcskékre kerülnek, ahonnét az összes többire átjátszódnak. A miniatűr képeket a TV optikai rendszere nagyítottá alakítja. Amikor nincs adás, azért láthatjuk a plazma pontokat hatalmasra kinagyítva, mert a kamera, nagyító - felbontó optikája kikapcsolt állapotban van, és a lencse alaphelyzetében ilyen nagyméretű, és felbontású képeket küld a vevő TV készülékeink optikai rendszerére. A plazmát éternek nevezték, idáig.
A plazmaeloszlás hozta létre a tér különböző energia szintjeit. Középen ahol legsűrűbb, legmagasabb energia szintű, fokozatosan kifelé haladva egyre gyengülő a tér energia szintje.
A bolygók képződése során, ahol a legmagasabb energia szintű térrészben alkotódott egy planéta, gyorsabb tengelykörüli forgást, és nagyobb tömeget nyert. A térben lévő plazma állomány gyérülésével csökken a keletkező égitestek fordulatszáma és tömege.
A bolygók és napok gömbalakja az Univerzum gömbürege által meghatározott. Az atomok alkotórészei jobbra pörögnek, mert a fekete lyukak jobb irányba pörgetik ki azokat, az innenső oldalukon. A kijutást követően egy közegben mozognak, ami nem más, mint a plazma. A plazma felveszi az Univerzum gömbüregének alakját, vagyis követi a görbült teret.
A plazmába került részecskék és a keletkező atomok pedig követik a plazma elhajlásait, ezért állandóan a gömbalak felvételére törekszenek. Ezért van az, hogy az atomokban az elektronok, az atomok a bolygókban csakis, és kizárólag gömb alakot ölthetnek. Az Univerzumban fellelhető összes más forma bolygók törmelék anyagai lehetnek.
Az Univerzum peremterületein olyan ritka a plazma eloszlása, amely semmilyen bolygó képződésre nem ad lehetőséget. A plazma, mint a legmágnesezhetőbb parányi, leheletnyi valami, a vonzhatósága miatt serkenti az atomféleségek csomósodását, a molekulák közötti kötőanyagként elindítva a bolygók megalkotódását. Minél nagyobb a sűrűsége, annál erőteljesebben indul meg egy planéta képződése, eloszlásuk a térben pedig megteremtette a tér különböző energia szintjeit. A Föld pont egy élet kialakulásának kedvező energia szintű térrészben jött létre. Tengely körüli forgása, a Naptól való távolsága a keringési ideje, mind a pálya a plazma eloszlásában rejlő, energia szint által megszabott.
A bolygó pályák irányát és alakját szintén a plazma eloszlása szabályozza. Ahol egységesen sűrű plazmában történik a keringés, szabályos kör alakú pályán haladnak a bolygók a napjuk körül, gyorsan. Ha a pálya távolabbi részén gyérül a plazma, nem tud szabályos kör alakban visszafordulni, mert az a térrész több plazmát tartalmaz ahonnan kiindult, a nagyobb mágneses vonzás pedig visszafordítja, ezért ellipszis, ha nagyon ritkás plazmát tartalmazó térrészből vonzódik vissza, akkor elnyúlt ellipszis alakú pályát fog leírni.
Ahol a bolygók visszafelé keringenek, vagyis jobbról balra, ott a jobb oldalon sűrűbb a plazma, ezért addig, amíg a plazma eloszlása meg nem fordul, ezt az irány követik. A plazma eloszlása változó, de mindig a sűrűbb helyről a hígabb felé haladnak. A plazma eloszlásának változását okozhatja, hogy a közelben bolygóképződés történt, vagy a sűrű plazmapontozottság miatt a pontok állandó ütközésekben vesznek részt és amíg ritkásabbá nem válik az állomány folytonosan fotonok keletkeznek, amelyek aztán kisugározódnak. A folytonos foton keletkezés és kisugárzás állandóan változtatja a plazma szövetének sűrűségét, és ezzel együtt a tér energia szintjét. A gyarapodás azonban mindig befelé, középirányban történik, mivel ott mindig sűrűbb, így odavonzódik. Az energia szintek változását a naptól az első legközelebbi bolygó távolságával lehet arányítani. Ha az első bolygó távolsága X, akkor a másodiké 2X, a harmadiké 3X és így tovább. Mindegyik szorzóval ellátott X plazma réteg egy energia szintnek felel meg, ahol legnagyobb szintet a naphoz legközelebbi jelenti.
A Merkúr naptávolsága 40 millió km, a Vénusz 80 millió km, a Föld - Nap távolság pontos adata 120 millió km és nem 160 millió km, a Mars 200 millió km, a Jupiter 240 millió km, az Uránusz 280 millió km, a Neptunusz 320 millió km, a Plútó nem tartozik a naprendszerünkbe, egy elszabadult, még impulzussal rendelkező, a Neptunusz vonzáskörébe került, vendégbolygó.
A jelenleg használatos űrteleszkópokkal nem lehet pontosan megmérni a vörös eltolódások szögét, és egy minimális eltérés is zavart kelt. Ez a kis eltérés a Föld – Nap távolságban 30 millió km hibát mutatott, amely pontosan elég ahhoz, hogy ne bukkanhassanak semmiféle általános összefüggésre. Ezt fontos tudni, mert ha egy másik pontosan ugyanilyen földet alkotunk, akkor csak a Föld pályájának plazma tartományában végezhetjük el. Csak ebbe az energia szintbe sűrűsödött plazma rétegben jön létre ugyanolyan paraméterekkel rendelkező bolygó, mint a Föld, a tengelyforgása, tömege, keringési sebessége, pályajellemzők, mert a plazma ugyanazzal a vonzó képességgel, ugyanannyi anyagmennyiséget, ugyanolyan sebességet fog reprodukálni. Az anyagcsomósodások a Napból indulnak el, a mágneses fonalakon érnek le, mindig ugyanolyan sűrűségbeli elrendezésben, mint az eredeti Földben, a kész földből szintén mágnes fonalak indulnak a Nap felé, és a légkört is mágnes fonalak erősítik majd az új földhöz. Minden ugyanúgy fog zajlani, mint az Univerzum által alkotott jelenlegi Föld estében, 4,6 milliárd évvel ezelőtt.
Amikor felépült, és már légkör is keletkezett, az első villámcsapások fogják útnak indítani nap körüli pályáján.
A bolygókat a napjukból kiinduló mágnes fonalak tartják a pályáikon, de a keringésükhöz szükséges impulzusok állandóságát a villámlások biztosítják. A nap felé eső oldalukon, mindig tízszer annyi villám keletkezik, mint a másik oldalukon. Az elektromos kisülések a bolygók napjukból kiinduló mágneses erőfonalaiban keletkeznek, a viharok által rengeteg szabad elektron egymáshoz ütköztető hatásaik következtében, amelyek megnövekedett energiájukat átadják a fotonoknak, azok pedig láncreakciószerű kisugárzásukkal óriási impulzuskeltéssel folytonosan előre tolják a bolygókat.
Ha napközelben vannak a planéták, a napjuk felé néző oldalaikon megsokszorozódik a villámlás, nap távolban pedig csökken az elektromos kisülések száma.
