A Napban keletkezett atomok a mágnes fonalakba tapadva érkeztek végső nyugalmi helyzetükbe, a mágnes fonál hosszától függően. A legnagyobb sűrűségben jelenlévők a kialakulófélben lévő Föld középpontjába kerültek, és az azonos atomok feltekerték a mágnes fonalakat magukra, úgy, hogy anyaggombolyagok jöttek létre. A mágnes fonalak szorosan egymás tetejére vonzották az atomokat, és a gömbformájukból adódva, gömbhalmazokat alkottak. A kevésbé sűrűk egyre kijjebb hozták létre saját anyaggombolyagjukat.
A vákuumtér stabilizáló hatása, csak későbbiekben jelentkezhetett, ezért a felszínről mindaddig, amíg mágneses egyensúlyba nem került a pozitív térrel, az anyagok a tengelyforgással kisodródtak, majd hatalmas mélyedések keletkeztek. Ezekben a medrekben gyűltek össze, a termoszférából lekerült óceánok és tengerek vizei.
Mivel az atomokat magukba záró gömbalakzatok, formájukból adódva nem töltik ki hézagmentesen a rendelkezésre álló teret, közöttük üres üregek maradtak. Ezekbe az üregekbe a nagyon laza mágneses kapcsolatokkal rendelkező folyadékok kerültek be a későbbiek során. A kőolaj és a víz atomjai nem képeznek gombolyagokat, hanem az atomok egymáson elcsúszva, az üregekben tárolódnak. A gázatomok elektronjai a pályáikról nagyon messzire képesek távolodni, a mágnes fonalakkal nagyon laza kapcsolatot alkotnak, ezért a pórusokba hatolnak. A pórusok a kis sűrűséget képviselő kőzethalmazokban fordulnak elő.
A gyakori földmozgások miatt a kéregrészekben, már az anyagrétegek egymásra torlódtak, ezért, nem lehetséges az eredeti állapotában szemléli a Föld egynemű anyaggömbjeit.
